Szabó Kimmel Tamás: „Ha már valaki kiáll a színpadra, akkor akarjon közölni valamit”

2017 november 19. vasárnap, 9:04

A színész a Pannon Hírnök mesélt gyerekkori színházi élményeiről, a Nemzetiről és Orlairól, valamint arról, milyennek tartja a zenés színházat. lapszemle.

 

A pannonhirnok.com cikkéből:

Szabó Kimmel Tamás Kaposváron született. A kérdésre, hogy a Csiky Gergely Színháznak mennyiben volt abban szerepe, hogy színész lett, elmesélte, hogy a szülei kiskora óta vitték felnőtt előadásokat is nézni. Nagyon sok emléke van, rengeteg Ascher- és Babarczy-rendezést látott gyerekként, és sok színész fordult meg a családja környezetében. “Ezek az élmények meghatározták, hogy e felé a pálya felé orientálódtam. Beleszerettem ebbe a világba. Kaposváron akkor még nagyon jó színház volt. Tizenéves koromban, 15-16 évesen már tudtam: színész akarok lenni. Aztán pont úgy alakultak a dolgok, hogy Ascher Tamás és Novák Eszter osztályt indított a Színművészetin, ráadásul zenéset, én mindenképp Pestre akartam bekerülni, és elsőre sikerült is hál’ Istennek” – idézte fel a kezdeteket a színész.

Szabó Kimmel Tamás (fotó: femina.hu)

Szabó Kimmel Tamás (fotó: femina.hu)

Szabó Kimmel Tamás a szabadúszásról is beszélt az interjúban. “Amikor eljöttem a Nemzetiből, nem szerettem volna egyik olyan színházhoz se tartozni, ahol nem feltétlenül bennem gondolkodnak, és nem azért hívnak, mert arra kíváncsiak, én mit gondolok a világról, vagy egy szerepről, hanem mert épp jól cseng a nevem és pont ráérek. Nem akartam egy csomó embert megint megszeretni, aztán egy vad politikai csatározás alatt elvérezni látni azt a társaságot is, mint a Nemzetiben. Nem volt ehhez kedvem. Orlai Tibornál egy teljesen demokratikus színházat tapasztaltam, ahol nem volt kérdés, hogy maradjak. Szabad vagyok, az előadások minősége tök jó, még akkor is, ha nem csak Shakespeare-t játszunk. Nincs gagyizás, mindig odafigyelünk, hogy minőségi dolgok kerüljenek ki a kezünk alól. Jó rendezőkkel dolgozhatok, nagyszerű színészekkel. Persze ez egy kőszínházban is megtalálható, de valami generális és alapvető különbség van a kettő között, és nekem ez sokkal szimpatikusabb” – fejtette ki Szabó Kimmel Tamás.

Zenés osztályban végzett a főiskolán, de sok drámai szerepet is játszott. A színész elmondta, alapvetően ugyanazt a Sztanyiszlavszkij-féle színészmesterséget tanítják a főiskolán minden osztályban. “A mestereim, az ország két legjobb rendezője odafigyeltek, hogy zeneileg megfelelően képzettek legyünk, és azt is megtanították nekünk, mit jelent egy mai zenés előadás. Nem csak musical és operett létezik. Amikor egy prózai előadásban öt fiú elkezd egy kórusművet énekelni, az ugyanúgy tudja szolgálni a produkciót. Ezek fontos és érdekes szakmai dolgok. Inkább ezen a vonalon tanultuk mi a zenés színházat. Ezért is olyan idegen tőlem például egy musical, vagy az Operettszínház. Életemben nem tudnám elképzelni, hogy én ott tingli-tanglizom bugyuta musicalekben. Valahogy ennél többet gondolok. Ha már valaki kiáll a színpadra, akkor akarjon közölni valamit, legyen mögötte egy gondolat, meg egy szándék. Ennek – pedig elég sok zenés színházat néztem Magyarországon – egyáltalán nem tapasztaltam nyomát sem. Én olyan produkciókat szeretek, mint mondjuk egy prózai előadás, vagy legyen zenés és legyen benne valami kis csavar” – fogalmazott Szabó Kimmel Tamás.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok