Rudolf Péter: “A közönség a legfontosabb támasz”

2017 november 23. csütörtök, 8:11

Jólesett, hogy az 1945 című filmben egy teljesen más karaktert alakíthatott. Nem tartozik egyik holdudvarhoz sem, és a marketing nem az erőssége. Rudolf Pétert a Színház.net kérdezte.

A szinhaz.net cikkéből:

A felvetésre, miszerint a pályáját, a szerepeit nézve az az érzése támad az embernek, mintha két különböző én küzdene egymással: a vicces, állandóan bohóckodó és a komoly, bölcs férfiú, Rudolf Péter úgy felelt: “A jó bohóctréfa filozofikus. Ez most fellengzősen hangzik, de az igazi, nagy nevettetők nyilvánvalóan épp ettől felejthetetlenek. Különben is szeretem az összetett, nem fekete-fehér helyzeteket. Bízom abban, hogy sikerül fontos dolgokról beszélnem, amikor vígjátékot készítek, de ha egy fájdalmas történetet mesélek el, abban igyekszem fülön csípni a groteszk elemeket. Az egy másik kérdés, hogy a humor nyilván kelendőbb árú. Az És Rómeó és Júlia… előadással – amely már 17 éve műsoron van – bejártuk Európát, több mint 400 alkalommal játszottuk Nagy-Kálózy Eszterrel, a feleségemmel, ez nekünk fontos, speciális előadás, de az állandóan ismételt Beugróhoz és a szintén gyakran műsorra tűzött Üvegtigrishez képest nyilván kevesebben látták. Ez normális. Olyan ez, mintha számon kérnénk a magyar költőn, hogy miért 500 példányban jelenik meg egy verseskötet. Erről nem ő tehet, hanem a piac” – fejtette ki Rudolf Péter.

A színész az interjúban hangsúlyozta, a siker nem jelent automatikusan felületességet. “A műfaj önmagában nem jelent semmit. Igaz és hatásos valami, vagy nem. Ennyi. Jólesett, hogy az 1945 című filmben egy teljesen más karaktert alakíthattam, jól esett Török Feri bizalma. Az némileg zavart, hogy volt, aki roppant kedvesen, mégis bosszantó vehemenciával csodálkozott rá, hogy ilyet is tudok. A lényeg, hogy szerencsés emberként mindenféle műfajban és szerepkörben dolgozhatok évek óta” – tette hozzá Rudolf Péter, aki azt is leszögezte, hogy nem tartozik egyik szakmai körhöz, holdudvarhoz sem.

“Így alakult. Ebben nyilván én is benne vagyok. A személyiségem, a függetlenség istenítése, a különállás bája. Ennek azonban vannak következményei. Kevesen kíváncsiak a saját holdudvaron kívüli történésekre. Egy kevésbé szem előtt lévő előadás, amit nem a szakma tenyerén hordozott színházi körben hozol létre, el tud süllyedni az információ tengerében. Egyszerűen nem esik szó róla. Nem írnak róla kritikát. Nincs. Sose volt. Egy barátom azt mondja, nem elég a tojást megtojni, kukorékolni is kell hozzá. A marketing nem az erősségem. De őszintén szólva olyan sok energiát nem pazarolnék már ennek a boncolgatására. Ha nem tartozol a kánonhoz, a közönség a legfontosabb támaszod” – fogalmazott az alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.