Keszég László: “Egyediségre, gondolkodásra nevel a színház”

2017 december 05. kedd, 9:00

Rendkívül fontosnak tartja, hogy a fiatal generáció újra felfedezze magának a színházat – hangsúlyozta a szegedi teátrum főrendezője. Keszég Lászlót a Délmagyarország kérdezte.

 

A Délmagyarország cikkéből:

“Ez egy élő, komplex, az összes érzékszervre ható élmény; a színház formálja a legjobban az ízlést, valamint egyéni, önálló gondolatokra sarkall. Ha ritka őszinteségre ragadtatjuk magunkat, azt is kijelenthetjük: ha a diákok, hallgatók rendszeres színházlátogatókká válnak, az a háznak természetesen haszon, de a fiatal közönség még többet nyer vele” – mondta a főrendező. A kezdőlökést azonban sokszor a kedvenc oktató adhatja meg, ahogy anno Keszég Lászónak is: két magyartanára játszott meghatározó szerepet.

Keszég László (fotó: Bujdos Tibor / boon.hu)

Keszég László (fotó: Bujdos Tibor / boon.hu)

“Rendkívül fontos a pedagógusok pozitív hozzáállása a színházhoz, szeretnék velük és a diákokkal is találkozni, beszélni a darabok befogadásáról, értelmezéséről, megértéséről. Éppen ők azok, akik az iskolásokat a legjobb értelemben még befolyásolni tudják. Ha a tanárok kritikusak is a színházzal szemben, sokszor nem veszik észre például a popzene manipulációs technikáit, hogy milyen ijesztő mértékben uniformizálják az ízlést. A popzenét algoritmusok írják, pontosan kiszámított és kiszámítható. Nagyjából 10-11 akkordot használnak, amelyek persze jól, de ugyanúgy szólnak; egy tucat akkord variálásával születnek meg a legnépszerűbb számok. Az egységesített gondolkodási sémák legjobb ellenszere a színházba járás, érzelmileg, értelmileg gazdagító előadások látogatása.
Semmiképp sem szabad elfeledkezni a színház nevelő hatásáról és arról, hogy mennyire közel áll hozzánk akár a Rómeó és Júlia vagy a dacos, harcos Antigoné története – ily módon a tantermi előadások, amelyeket Barnák László rendez, a program egyik legfontosabb elemei” – fejtette ki Keszég László.

A főrendező szerint nem csak szegedi, hanem világszintű probléma, hogy a középiskolások, a fiatal felnőttek generációja hiányzik a színházból. “A fiatal korosztály ne azt lássa a színházból, hogy egy unalmas hely, ahová a szüleim, nagyszüleim járnak, hanem hogy mindez rólunk, hozzánk is szólhat. A dinamikus, andalító popszámok helyett válasszák a gondolkodásra késztető színházat” – tette hozzá.

A teljes interjú a Délmagyarországban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok