“A színház olyan mint egy varázslat” – Tenki Dalma válaszolt

2017 december 06. szerda, 7:55

Egyre otthonosabban érzi magát Miskolcon, kellett egy év, hogy beilleszkedjen. Tenki Dalmát a Borsod Online kérdezte.

A boon.hu cikkéből:

A Kivilágos kivirradtig volt az első miskolci szerepeinek egyike. Tenki Dalma ennek kapcsán elmondta, a legnagyobb meglepetést a miskolci társulat okozta, akiket akkor még nem ismert, de hihetetlen odaadást és dolgozni akarást tapasztalt náluk. “Olyan figyelem és összhang volt végig Rusznyák Gábor és a csapat között, ami nagyon ritka. Azt gondolom, hogy a Kivilágos kivirradtignak van egy olyan belső levegője a színpadon, amit csak mi ismerünk és tudunk vezetni. Majdnem harminc színész egyszerre veszi a levegőt, mérhetetlenül figyelnek egymásra. Ez a különleges a színházban, olyan mint egy varázslat” – tette hozzá.

Tenki Dalma

Tenki Dalma

Arról szólva, hogy testvére, Tenki Réka is színésznő, úgy fogalmazott: “Soha nem volt köztünk rivalizálás, és nem is lesz. Szeretetben és egymás megbecsülésében nőttünk fel arra törekedve, hogy elfogadjunk mindenkit olyannak, amilyen. Mai napig meglep, amikor az áskálódás beférkőzik a színházi életünkbe, bármilyen formában. Természetesnek gondolom, hogy a saját testvéremmel eszünkbe se jut, sőt inkább ellene megyünk a sztereotípiáknak és segítjük egymást, ha valakik bántják egyikünket, a másikunk attól megvédi. Sok mindenben különbözünk, de nagyon szeretjük egymást, és mind szakmai, mind magánéleti dolgokat megbeszélünk. Természetesen büszke vagyok rá, amiben tudom megnézem, ahogy ő is engem, mindig fontos a véleménye” – hangsúlyozta Tenki Dalma.

A kérdésre, hogy érzi magát Miskolcon, a színésznő így felelt: “Egyre otthonosabban, azt hiszem teljesen megnyíltam a színházban, és ez nagyon fontos számomra, mert ezt tavaly még nem éreztem, kellett egy év, hogy beilleszkedjem. Úgy érzem, sikerült. Szakmailag pedig, amit a Kivilágos kivirradtig előadás, vagy a Mi osztályunk sikere adott számomra, a Bakkhánsnők félelme, a La Mancha jó hangulata, a Marica vagy A kaukázusi örömjátéka boldogsággal tölt el. A várost sajnos még mindig nem sikerült feltérképeznem, de folyamatban van. (…) Mindig tanul magáról új és újabb dolgokat az ember, idén sincs ez másképp. Az biztos, hogy tisztábban és megfontoltabban látok helyzeteket, és érek. A színház számomra egy érési folyamat, jelenleg a színházi serdülőkorban tartok…Ez így most nagyon ideális.”

A teljes interjú itt olvasható.