Lukács Sándor: “A színház mindig hierarchikus világ volt”

2017 december 11. hétfő, 9:04

A Vígszínház művésze a régi nagyokról és a Marton-ügyről is beszélt a Magyar Nemzetnek. Lapszemle.

A Magyar Nemzet cikkéből:

“Örök szabály, hogy minél keményebb egy diktatúra, annál nagyobb jelentősége van a művészetnek, amely az áthallásokkal, a sorok között átvitt üzeneteken keresztül egyfajta szelepként működik. Nem véletlen, hogy az ötvenes évek elején őrületes erejű előadás lett a – paradox módon épp Major Tamás által rendezett – III. Richárdból, amely pont a diktatúra lélektanát szedi ízekre. (…) Engem csak negyedszerre vettek fel a főiskolára, de hála az égnek Major Tamásnak épp abban az időben támadt valami nézeteltérése az akkori színművészeti vezetésével, amikor sikertelenül felvételiztem. Megalapította a Nemzeti Színház Stúdióját, amelynek az első évfolyamába rögtön bekerültem” – emlékezett Lukács Sándor.

Lukács Sándor (fotó: MTVA)

Lukács Sándor (fotó: MTVA)

A 70-es elején olyan sztárok közé csöppent a Vígszínházban, mint Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Benkő Gyula. A színész úgy véli, az akkori fiatalokat jobban érdekelte a múlt. Kíváncsibbak voltak az akkor éppen topon lévő nagy színészek életművére, mint a mai fiatalok rájuk. Ennek az oka talán a kommunikáció irgalmatlan felgyorsulása lehet. “Akkor nem tudtuk az okostelefonunkat nyomkodni, ezért sokkal nagyobb ereje volt egy beszélgetésnek, a társalgóban folyó életnek. Amikor Páger Antal vagy Básti Lajos egy pohár ital mellett elkezdett sztorizni, mi tátott szájjal hallgattuk. Ma is csak azt mondom, Isten kegyeltje voltam, hogy odakerülhettem közéjük” – tette hozzá.

A közelmúltban kipattant Marton-féle botrány mélyen megdöbbentette. “Már csak azért is, mert a Vígszínházban eltöltött több mint negyven év alatt, számtalan közös munkánk során soha nem tapasztaltam a környezetében ilyen jelenségeket. Mentegetni semmiképp sem akarom, de biztos vagyok abban, hogy már eddig is többszörösen megszenvedett azért, amit elkövetett” – mondta Lukács Sándor, aki arra a felvetésre, miszerint van-e összefüggés az ő igazgatása és rengeteg vérbeli vígszínházi színész távozása között, így felelt: “A színészek közt nem lehet általánosítani. A színház mindig is hierarchikus világ volt. Voltak, vannak és lesznek is vezető művészek, közepes beosztásúak és epizodisták. Egy színházból sok minden miatt el lehet menni; azért, mert valaki úgy érzi, hogy nem kapja meg az őt megillető szerepeket, mert a társulat nem fogadja be, vagy mert nem szimpatikusak neki a kollégák. Általánosan azt mondani, hogy ezek az emberek mind Marton László miatt távoztak volna, badarság, hiszen nagyon sokan maradtak is. Ráadásul a távozók sem egyszerre mentek el.”

A teljes interjú itt olvasható.