“Nem biceghetek le a pályáról, meccsbe kell lennem” – Tahi Tóth László válaszolt

2017 december 14. csütörtök, 7:10

Év elején előadás közben lett rosszul, műteni kellett. Több hónapos gyógyulás után tért vissza a színpadra ősszel. Tahi Tóth Lászlót a Nők Lapja kérdezte.

A Nők Lapja cikkéből:

“Én a színészetet, a művészetet mindig hivatásnak tekintettem és tekintem, függetlenül attól, hogy éppen tragédiában vagy bohózatban vagyok színpadon. Engem csak a magva, a lényege érdekelt ennek a pályának. Én mindig inkább félszeg, visszahúzódó gyerek voltam. A gimnáziumban remek osztálytársaim voltak, nagydumájú, a társaságot pompásan szórakoztató srácok, akiket én szívből irigyeltem, de meg sem próbáltam velük versenyre kelni. Lehet, hogy kicsit koraérett voltam, de engem már akkor is az igazi értékek érdekeltek” – hangsúlyozta Tahi Tóth László.

A színész elmondta, szerencséje volt, mert nagyjából egy időben került nagyszerű társakkal a Vígszínházba. Kovács Istvánnal, Kern Andrással, Lukács Sándorral, Tordy Gézával, és olyan fantasztikus hölgyekkel, mint Venczel Vera, Halász Judit, Szegedi Erika. Játszott vendégként sok más helyen is, de el soha nem akart elmenni. “Én alapvetően hűséges és ragaszkodó természet vagyok” – tette hozzá.

Tahi Tóth László (fotó: MTVA)

Tahi Tóth László (fotó: MTVA)

A kérdésre, nyilvánvaló volt-e számára, hogy a hetvenes évei derekán, egy agyműtét után visszatérjen a színpadra, Tahi Tóth László így felelt: “Hasonló korú kollégáim közül többen mondták is, hogy te már duplán megtetted a magadét, hogy mi a francot akarsz még egy Kossuth-díj után, örülj, hogy lyuk van a fenekeden meg ilyesmiket, én mégis úgy éreztem, hogy muszáj nekivágnom. Megmondom, hogy miért. Egyrészt mi heten voltunk testvérek, hatan fiúk. Többen is akartunk dominálni, minden kis részsikerért kiskoromtól kezdve meg kellett otthon is küzdenem. A harc tehát lényegemmé vált. Másrészt, minden látszat dacára én alapvetően sportember vagyok. A tehetségem ugyan nem tette lehetővé, hogy Nadal vagy Federer lehessek, de éveken át ott szerepeltem a hazai ranglistákon, a Művész S. E.-nek pedig negyedszázadon keresztül voltam elnöke. Vannak zseniális tehetségek, akik mindent meg tudnak oldani a pályán briliáns technikával, vannak akarnokok, akik az ellenfelet gyűlölve beindulnak, én mindig küzdöttem, harcoltam, a maximumot kihozva magamból helytálltam. Minden labdát megpróbáltam befutni, 0:40-ről is nyerni, soha nem adtam fel. Ez megmaradt bennem. És amikor most elérkezett életem nagy meccse, nagy erőpróbája, úgy éreztem, most is harcolnom kell. A bokámhoz kapva nem biceghetek le a pályáról, hanem meccsbe kell lennem, folytatni a pályát!”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.