Máté Gábor: “Az én ajtóm tényleg mindig nyitva áll”

2017 december 21. csütörtök, 7:36

Ascher Tamás Háromszéken címmel látható Pintér Béla legújabb bemutatója a Katonában. A színház igazgatója arról is mesélt a Fideliónak, miért nem merült fel, hogy saját magát játssza.

A Fidelio cikkéből:

Pintér Béla kitalált egy fiktív színházat, ami tulajdonképpen a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Katona József Színház különös elegye, ahonnan néhányan, nevezetesen Ascher Tamás, Bezerédi Zoltán és jómagam elmegyünk Erdélybe, Háromszékre, és itt kezdődnek az igazi kalandok. Nem tudom, hogyan állt össze Pintér Béla fejében a történet, tőlem ehhez semmiféle segítséget nem kért. Egyébként én magam igencsak későn jutottam el Erdélybe, igaz, már katonás színész voltam, A revizort játszottuk Kolozsvárott. De sajnos semmilyen szerelmi kalandot nem tudok felmutatni Erdélyből” – mesélte Máté Gábor.

Máté Gábor (fotó: Szécsi István/Fidelio)

Máté Gábor (fotó: Szécsi István/Fidelio)

A Katona igazgatója arra is kitért, mire figyel oda az évados repertoár kialakításánál. “Két nagyon fontos szempont van, egyrészt a rendezői gondolkodás, tehát hogy legyen valamilyen mondandónk a választott színdarabokon keresztül, másrészt a szerepek kioszthatósága és a színészi foglalkoztatottság. Természetesen a társadalmi változásokra is reflektálnunk kell, de szerencsére a rendezőink fogékonyak erre, és olyan témákkal állnak elő, amelyekről úgy érzik, a ma emberének szól és beszélni kell róla. Persze fontos, hogy a Katona régi arculatát is továbbörökítsük. Most némileg előtérbe került a kortárs irodalom, ami eddig más ízlés mentén volt jelen Zsámbéki Gábor igazgatása idején, az ő ‘finnyássága’ azonban rám nem annyira jellemző, ezért bekerülnek a repertoárba olyan darabok is, amelyek nem képviselnek akkora irodalmi értéket, de mégis valamiért fontosnak tartom, hogy játsszuk” – fejtette ki Máté Gábor.

Az elmúlt hónapok zaklatási botrányairól is faggatták. Ennek kapcsán kifejtette: “A különböző eseteket nem szabad összemosni, nem egyformák ezek a történetek. Miután ez egy kis szakma, jól ismerjük egymást, de vannak dolgok, amikről nem tudunk. Az például, hogy valakinek milyenek a szexuális preferenciái, nem köthető élesen a színházi szakmához. A zaklatási ügyek nem kifejezetten színházi ügyek, csak a színházi embereket jobban ismerik, ezért érdekesek a közvélemény számára. Azt is látni kell, hogy akit megneveznek, az abban a pillanatban meghurcolttá válik. Nincsenek fokozatok. (…) Egy társulaton belül, ahol az emberek úgy vannak jelen, mintha egy nagy családot alkotnának, szinte mindenről szó esik. Nem érzem úgy, hogy a Katonában bármit is elhallgatnánk, az én ajtóm pedig tényleg mindig nyitva áll, hogy ha egy kollégám erre jár, ne érezze nehézségnek bejönni hozzám” – árulta el a direktor.

A teljes interjú itt olvasható.