Létay Dóra: „A színpadon mintha másik dimenzióba kerülnék”

2017 december 22. péntek, 8:02

Telt házzal megy a József Attila Színházban Molnár Ferenc Az üvegcipő című sikerdarabja. Az előadás rendezője Huszti Péter, Adél szerepében Létay Dóra, aki színészi játékáért az elmúlt évad legjobb alakításáért járó Sztankay István-díjat is megkapta. A színésznőt a 168 óra kérdezte.Létay Dóra november 12-én a Hatszín Teátrum ősbemutatójában is fellépett, az anyát játssza az Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén című előadásban. Jövő márciusban pedig ő lesz Anna Karenina. A művet Telihaly Péter állítja színpadra a József Attila Színházban.

Az üvegcipőben Mohai Tamással

A kérdésre, hogy egy színész számára létezik-e könnyű vagy nehéz szerep, Létay Dóra úgy válaszolt: „Szerencsés vagyok, mert a József Attila Színházban kitűnően megírt, bonyolult karaktereket játszhatok. Mint amilyen Adél is. Számomra minden szerep kihívás, egyik próbaidőszakot sem éreztem könnyűnek. Jövőre lesz huszonöt éve, hogy befejeztem a színművészetit, de most jutottam el odáig, hogy igazán élvezni tudjam a játékot. Fiatalon sokkal görcsösebb voltam, tele megfelelési kényszerrel. Pszichésen is tréningeztem magamat arra, hogy merjem szeretni azt, amit csinálok. A színészet alapja a kreativitás, ehhez belső szabadság, lazaság és nyitottság kell. De sokszor még mindig halálfélelmet élek át előadás előtt, annyira izgulok, és ez csak akkor oldódik, amikor kilépek a színpadra: ott mintha másik dimenzióba kerülnék”.

Egy nyilatkozta kapcsán, miszerint vígjátékot sokszor nehezebb játszani, mint Shakespeare-drámát, elmondta: „Az üvegcipőnek minden második mondata poén, miközben tűpontos lélektani mélysége van. Sűrű társadalmi dráma, vitriolos, szarkasztikus nyelven. (…) A komédiák olvasópróbáin mindenki érzi a siker szelét. Azután jön a neheze: hogyan lehet úgy megcsinálni az előadást, hogy a nézőknek is mulatságos legyen? A vígjátéknál a ritmus mindennél fontosabb. Mint egy zeneműnél: ha nem jó ritmusban, nem a megfelelő hangsúlyokkal játszik valaki, elvész a hatás. A kompozíciónak tűpontosnak kell lennie, és ez befelé forduló elemző munkát, koncentrációt és profi technikai tudást követel” – fejtette ki Létay Dóra, aki a színház mellett a színészet alapjait tanítja gyerekeknek a Talent Stúdióban, a Rádió Bézsben műsort vezet, régóta ír is, eközben egyedül neveli kislányát.

Arról, honnan vesz energiát mindenhez, elárulta: „Most tényleg besűrűsödött az életem, de ez nem mindig volt így. A kislányom születése után egyéves koráig otthon maradtam vele, de már várandósan sem játszottam. Két év kihagyás után nem volt egyszerű visszatérni a pályára, ám ekkor jött a József Attila Színház felkérése. Ha a gyerekemmel nem a szüleimnél laknánk, nehezen tudnám anyaként megoldani a helyzetünket”.

Pályájáról szólva kifejtette: „A színházi világban is jellemzővé vált a létbizonytalanság. Megváltozott a pályánk társadalmi, anyagi, erkölcsi megbecsültsége, de ezt a folyamatot a mi színésznemzedékünk fokozatosan élte meg. Diploma után vidékre mentem, Miskolcon, Szegeden, majd Zalaegerszegen játszottam. És ezeknél a vidéki társulatoknál védettebb volt az ember. Nagyszerű csapatokba kerültem, többek közt Telihay Péter, Kamondi Zoltán, Verebes István, Zsótér Sándor rendezett nálunk, a fél drámairodalom nagy női szerepeit eljátszhattam minden műfajban. (…) Budapesten szembesültem azzal, hogy az egzisztenciális bizonytalanság milyen súlyossá vált a szakmánkban. (…) Nekem szerencsém volt, mert olyan rendezőkkel találkoztam, akik átláttak a külsőmön, és felfedezték a humoromat vagy azt, hogy van eszem. (…) Michael Caine angol színész mondta egyszer: A jó színész tükör. A rossz színész fénykép.”

A teljes interjú a 168 órában olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok