Tenki Réka: “Nagyon szeretném, ha utazhatnánk az Oscarra!”

2017 december 24. vasárnap, 7:38

Újra komoly elismerésben részesült, most éppen Berlinben választották be a fiatal tehetségeket felkaroló „Shooting Stars” csapatba. Tenki Rékát ennek kapcsán kérdezte a Válasz.hu.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, mit jelent pontosan, ha valakit „Shooting Starnak” választanak, úgy felelt: „Ez egy négynapos programsorozat a Berlinalen, Európa egyik legfontosabb filmfesztiválján, amelyen workshopokon, filmvetítéséken, és egyéb kiegészítő eseményeken találkozhatunk, beszélgethetünk nemzetközi hírű producerekkel és híres rendezőkkel. Úgy tudom, nagyon segítőkészek és kedvesek kint, hogy megteremtsék a lehetőségét annak, hogy újabb munkák, kapcsolatok alakulhassanak ki. Izgalmas ismerkedési lehetőség lesz”. A színésznő azt is hozzátette, távolinak tűnik, hogy az ember külföldön lehetőséget kapjon, és ott forgathasson, de reméli kap olyan lehetőséget, amire igazán büszke lehet majd.

Tenki Réka

Tenki Réka

A felvetésre, miszerint eddig a tenyerén hordozta a szakma, hiszen a Katona József Színházban kezdett, majd a Nemzeti Színházban játszott, most az Örkény Színház tagja, emellett pedig sorban érkeznek a szakmai elismerések, úgy reagált: „Mindig az aktuális feladatoknak próbálok megfelelni, és azt próbálom maximálisan megcsinálni. Aznap, amikor megkapunk egy elismerést, az nagyon jó, de másnap ugyanúgy fel kell kelni, tovább kell menni, csinálni a munkát. Pont emiatt, mert kapott már az ember számos elismerést, felvetődik a kérdés: meddig leszek elég? Mivel egyre feljebb kerül a léc, vajon elég leszek hozzá, hogy megugorjam azt az elvárást, ami ezzel jár? – inkább ez az, amit érzek. (…) Az ember sokszor elégedetlen azzal a helyzettel, amiben van, mert közben elfelejti, hogy ezek a pillanatok – vagy amikor díjat kapunk –, ezek lesznek a „régi szép idők”, amikre vissza fogunk emlékezni, amikor majd idősen ülünk otthon. Épp a minap, az Egyasszony című előadás előtt álltam a takarásban, fáradt voltam, és nem volt kedvem elkezdeni… Aztán arra gondoltam, hogy hálát adhatok azért, hogy most van egy ilyen fontos előadásom, és ki tudja, meddig játszhatom még” – fejtette ki a színésznő.

A megrázó monodrámáról szólva arról is faggatták, honnan merít erőt a munkájához: „Szerintem otthonról hozom az alapot, mert a szüleim mindig önazonosak voltak. Teljesen mindegy mit csináltak, akár vásároltak, akár beszélgettek, nem akartak másnak látszani, és azért, hogy megmaradjanak ilyennek, sokat tesznek. Bizonyos helyzetekben ki mernek állni magukért, konfliktust vállalnak, és mernek dönteni, akár jól, akár rosszul. Nagyon sokat tapasztalon, hogy a félelem olyan ellensége az embereknek, mely tönkre tud tenni egy egész életet. Ha félünk – mert például nem vittük be jó hőmérsékleten a főnöknek a kávét, nem hoztunk meg egy döntést –, akkor az nagyon vissza tud fogni. Persze nem gondolom, hogy állandóan meg kell mondanunk a magunkét, inkább arra gondolok, hogy amit csinálunk, abban érezzük jól magunkat, és ne féljünk. Ha pedig valamiben kényelmetlenül érzi magát az ember, akkor beszélje meg azzal, akivel kialakult az a helyzet. Nem kell veszekedni, csak hangot kell adni annak, hogy valami nem jól működik, vagy nem érzed jól magad a bőrödben. Ahhoz, hogy az ember teljes értékű életet tudjon élni, és el tudja végezni a feladatát, ahhoz nagyon fontos, hogy ne féljen” – vélekedett Tenki Réka, aki a Jurányiban immár a 100. Egyasszonyra készül és közben szurkol, hogy a Testről és lélekről bekerüljön az Oscar válogatottba.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok