Kern András: “Lehet, hogy éppen most kerül a helyére a művészet”

2017 december 29. péntek, 8:00

Évekig nem akart színpadra állni a dalaival, most mégis koncertet ad. Kern Andrást saját filmjeiről és a Marton-ügyről is kérdezte a HVG.

A hvg.hu cikkéből:

“Soha nem csináltam leltárt, nincs készségem hozzá. Nehéz azokra a kérdésekre is válaszolni, hogy Melyik a kedvenc filmszerepe?, Melyik az a korszak, amikor a legjobban érezte magát az életében?, Melyik regényt olvasta a legszívesebben?, ezekkel a legekkel nem tudok mit kezdeni. Azzal sem, hogy mit hova kell rakni. Sodor engem az élet magával, közben mindenféle dolgok történnek velem, de ezeket nagy rendbe rakni nem szeretem. Egyáltalán nem szeretem a rendet olyan nagyon, inkább a rendetlenség híve vagyok. Például, ha jön a takarítónő és rendet csinál az íróasztalon, végem van” – mesélte Kern András.

“A nagyon rendes rendet nem szeretem. A fachokat, a skatulyákat, a dobozokat nem szeretem, amibe bele vannak téve dolgok, vagy amibe bele kell rakni dolgokat. A rendezés szóban, bár benne van a rend, az azért nem arról szól – az valaminek az összefogása, valaminek a kifejezése, valaminek az elmesélése” – tette hozzá.

Kern András / Fotó: 24.hu

Kern András / Fotó: 24.hu

Kern András korábban azt nyilatkozta, azért nem szereti a politikát, mert ott előbb-utóbb eljutunk az egyik oldal-másik oldalig, tehát klasszikus skatulyákig. Őt viszont személyes sorsok, történetek, élethelyzetek érdeklik. “Az például rendkívül szórakoztatott engem, hogy a Kádár-rendszerben, az úgynevezett létező szocializmusban, valamilyen oknál fogva kicsit előrébb volt tolva a művészet. Az embereket akkor sokkal jobban érdekelte a kultúra, most meg inkább érdekli őket a politika, a gazdaság, az, hogy hogyan élnek. Lehet, hogy éppen most kerül a helyére a művészet, és akkor volt mesterségesen előbbre tolva, de az nekem nagyon tetszett. (…) Ha egy akkori embert megkérdeztek volna, hogy kik a legismertebb színészek, könnyebben tudták volna sorolni, hogy a Ruttkai Éva, a Latinovits, a Darvas Iván, a Bessenyei, a Páger Antal és a Sinkovits. Ha itt most megkérdeznénk valakit, nem biztos, hogy ugyanígy rávágná a maiakat. Pedig vannak!” – mutatott rá a művész az interjúban.

Arról, hogy 1970 óta hűséges tagja a Vígszínháznak, Kern András így mesélt: “A hűséget azt szeretem. A rendet nem szeretem. Nem rendességből vagyok én ott. Odakeveredtem, és azt megszerettem, és azóta is szeretem. Az a hely olyan sokszínű, és olyan átjáróházszerű is, attól, hogy nincs állandó rendezőgárdája egy jó ideje, annyian megfordulnak ott, mintha az ember más színházakban is lenne. Nem hiányzik nekem az, hogy egy másik színháznak legyek a tagja. Ha meg néha hiányzik, akkor mindig közbejön valami meghívás, vendégszereplés. Azok mind összeadódnak azzá, hogy ne akarjak én onnan elmenni. Jól vagyok én ott.”

A kérdésre, milyen a hangulat a Vígszínházban a Marton-ügy után, így felelt: “Ahogy mondani szokás, az alkotmány ötödik kiegészítésére hivatkozva szeretnék megtagadni minden választ ezzel kapcsolatban. Az ember ugyanis magára és a családtagjaira nem köteles terhelő vallomást tenni, és a Marton Laci olyan közel áll hozzám, mintha a családom tagja volna. Úgyhogy én nem vagyok jó arra, hogy erről az ügyről beszéljek, mert amit én mondanék, az társadalmilag minden bizonnyal nem lenne megfelelő. (…) Magánemberként azt gondolom, hogy – bár nem vonom kétségbe, hogy történt ott valami, amivel őt vádolják – a büntetés nem áll arányban a bűnnel.”

A teljes interjú itt olvasható.