Pálfi György: “Szívesen csiszolgatnám tovább a színházi tudásom”

2017 december 30. szombat, 8:06

Pálfi György első színházi munkájaként egy skandináv panelhorror adaptációját készítette el. Úgy érzi, hogy nálunk a filmre rátelepedett a politika.

A Népszava interjújából:

A kérdésre, milyen élmény kilépni a filmezésből, Pálfi György úgy válaszolt: „Nagyon jó, nem is értem, miért nem csináltam eddig. Mindig volt film, ami lekötött. A filmezésben otthon érzem magam, ismerem a nyelvét, kisgyerekkorom óta művelem, beleivódott a csontjaimba és a sejtjeimbe. (…) De korábban is felvetődött a színház ötlete, szinte állandóan, hiszen a film és a színház közel áll egymáshoz. Ám azt gondoltam, és valamennyire most is azt hiszem, hogy két különböző nyelvről van szó, még ha ugyanabba a nyelvcsaládba tartozik is mindkettő: a két műfaj megérti egymást, ugyanúgy mint a lengyelül beszélő az oroszt. Mégis, valahogy attól tartottam, hogy lengyelül kezdek el beszélni és nem oroszul” – fejtette ki a rendező, aki hozzátette, végül megadta magát, mert megtetszett neki, hogy a színház közösségi cselekvés.

Pálfi György

Pálfi György

„Lehet, én társasági élményként éltem meg a színházat, ahol egy közös célért dolgozunk több héten át. Nyilván ezt is át lehet tolni egyfajta uralkodássá, de a mi esetünkben most nem ez történt, legalábbis remélem, hogy a többiek is így látják” – nyilatkozta Pálfi György, aki arról is beszélt, az Engedj be című előadás alapja egy skandináv gyerekhorror film, amely egy vámpírlány és egy fiú szerelméről szól, számára a vámpírlány figurája a függőséget testesíti meg.

Arról, hogy a szerelem függőség-e, úgy vélekedett: „(A szerelem) egy nem normális állapot, amit a természet, vagyis a hormonrendszer bocsát az ember agyára. Ilyenkor mondhatjuk, szélső értékig leng ki a mutató. Mindenki arra vágyik, hogy ezt megélje, amikor viszont bekövetkezik, azt akarjuk, hogy minél előbb múljon el. Egyébként a vámpírlány egy metafora, jelenthet bármit, amibe az ember belehabarodik, és mértéktelenül kezd vele élni, emiatt olyan dolgokat is megtesz, amelyek a józan észen, a saját morális mércén, a társadalmi szokásoknak megfelelő viselkedésen túlmutatnak. Ez vonatkozhat bármilyen olyan függőségre, amelyet az ember titkolni és szégyellni szokott, mégis él vele” – fejtette ki Pálfi György, aki arrról is vallott, hogy „filmezésfüggő?”.

„De számomra eddig a filmezés hálás dolog volt. Csak mostanában nem az, amikor ennyire rátelepedett a politika, és ennyire nehéz úgy alkotni, ahogy én szeretek. (…) Nagyon nehezen és keveset filmezhetek itthon, a szakmailag legaktívabb életszakaszomban. (…) Mondták persze, hogy menjek el… De nem tudtam elmenni. Nem tehettem mást a Toldi után, mint beálltam a sor végére. A hatodik beadott filmtervem végigment ezen a rendszeren, és a pályázat beadását követően két év múlva támogatták. De az mégis csak árulkodó, hogy az elmúlt 8 év után most vagyok az első filmalapos film utómunkálatainál.(…) Az Úr Hangja a címe, január végére készül el kanadai-magyar koprodukcióban Kanadában, Las Vegasban, a nevadai sivatagban és Budapesten forgattuk a lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem kultikus regényéből. (…) Engem főként a játékosság és a kísérletezés izgat. Az ilyen alkotásoknak nagyon nehéz a menedzselése” – nyilatkozta a rendező.

Arról, lesz-e még színház, úgy nyilatkozott: “Ha lehet üzenni a színházigazgatóknak egy országos napilapban, hogy nekem ez tetszett, szívesen csiszolgatnám tovább a színházi tudásomat, és látnak bennem fantá-ziát, akkor igen.”

Balogh Gyula interjúja a Népszava 2017.12.29-i számában olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok