Elhunyt E. Kovács Éva, a „Mozdulatművészet Őrzője”

2018 január 02. kedd, 16:30

2017. december 24-én, életének 96. évében elhunyt a magyar Mozdulatművészet – a magyar (európai) modern tánc – egyik legendás alakja, az „Őrzők” egyike, E. Kovács Éva mozdulatművész, a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület díszelnöke.

Nekrológ

Halálával a legendás múlt egyik legnagyobbja távozott közülünk, és lezárult a túlélők korszaka. Kovács Éva egyike volt azoknak, akik még a műfaj hőskorszakában váltak művésszé és pedagógussá. Fiatal táncművészként azon kevesek közé tartozott, akik eljutottak és megállták helyüket a nemzetközi táncéletben. 1947-ben Bécsben meghívottként a világ legnagyobb táncosaival szerepelt (Harald Kreutzberg, Hanna Berger, Rosalia Chladek). Szólistája volt a híres Dienes Orkesztika Iskolának, majd a Berczik Tánccsoportnak, fellépett a Zeneakadémia, az Operaház és az Erkel Színház színpadán is alkotásaival. A történelem csapásai – a háború, a műfaj betiltása, az államosítások, a tagadás és üldözés – ellenére vitte tovább mindazt, amiben hitt – a mozdulat művészetét. Iskolája (a „Mészi”) 64 évig volt a mozdulatművészet titkos otthona. Növendékei közül sokan a magyar táncélet, a sport és a gyógytorna generációt gyarapították, de színészeket is nevelt a harmonikus mozgásra. Edzője és koreográfusa volt a legendás magyar női tornászválogatottnak, tanára a Színiakadémiának, és a híres Dévény módszer se lenne elképzelhető az ő munkássága nélkül.

A rendszerváltás után szerepet vállalt egykori mestereivel és kollégáival (Dienes Gedeon, Berczik Sári, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit) a műfaj feltámasztásában, és beállt az újraalakított egyesület vezetésébe. Munkájuk eredményeként létezik a mozdulatművészet új generációja. Megérhette még, hogy a szakmapolitikai tagadás ellenére a műfajt újra felfedezik, hogy a tudomány kezdi felismerni/elismerni munkásságuk jelentőségét, még ha a teljes rehabilitációt nem is élhette meg. E. Kovács Éva szenvedélyes expresszionista művész volt, makacs és kérlelhetetlen, kifejező és megállíthatatlan, akit a belső tüze vezetett tovább minden akadályon. Hűsége és meggyőződése, a Mozdulatművészet létének szentelt munkássága mintaként szolgáljon mindannyiunknak.

Táncos életútja háromévesen Székely Zsuzsa (Szentpál Olga tanítványa) tanfolyamán kezdődött. A korszak egyik leghíresebb szóló táncosnője, Niddy Impekoven javaslatára került 1933-ban Dienes Valéria Orkesztika Iskolájába, ahol tanulmányai során számos színpadi művében szerepelt. 1942-1943-ban a Tánc- és Mozdulatművészet Tanítóképző Országos Tanfolyamon szerzett diplomát, mozdulatművészetből, és általános táncból. Berczik Sári Iskolájában végezte a művészképzőt. Később külföldön Rosalia Chladeknél, Hanna Bergernél, Grete Wiesenthalnál, Harald Kreutzbergnél, Gret Paluccánál és Kurt Joossnál tanult.

1942-ben indult szólótáncos karrierje, a műfaj betiltásáig (1949-ig) Budapesten és Bécsben is szerepelt. 1945-ben nyitotta meg saját iskoláját Budán, a Mészáros utcában („Mészi”). Az iskolát 1952-ben államosították, de munkaközösséget alakítva, művészi torna néven, tovább tanította a mozdulatművészetet. Ez az iskola 64 évig állt fent, a legrégebben, azonos helyen működő táncművészeti intézmény volt hazánkban. Az 1950-es években a magyar női tornászválogatott edzője és koreográfusa volt. 1963-ban mesteredzői oklevelet szerzett, ő volt a modern gimnasztikai versenyeken az első magyar nemzetközi bíró. 1966-1976 között a Színművészeti Főiskolán tanított kifejező mozgást.

1993-ban egyik újraalapítója volt a Mozdulatkultúra Egyesületnek. Vezetésével indult meg újra, a mozdulatművészetet tanító, utolsó nagy tanfolyam (1995-1997 és 1997-1999), melyen, a még háború előtt végzett élő Mozdulatművészek tanítottak (Dienes Gedeon, Berczik Sári, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit). Az egykor általa koreografált és táncolt Elemek című táncszvit rekonstrukcióját 2004-ben az ő szakmai felügyeletével vette repertoárjára a Magyar Mozdulatművészeti Társulat. Ennek továbbgondolt verzióját később a Kortárs Táncművészeti Főiskola növendékeinek is betanította. 94 éves koráig tanított. Munkásságát élete során több kitüntetéssel ismerték el, legutóbb a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel (2005), 2008-ban pedig, A Tánc világnapján a Magyar Táncművészek Szövetsége által adományozott Életmű-díjjal. Számtalan növendéke közül sokan hírnevesek lettek a maguk területén, többek között Keleti Ágnes, Tass Olga, Dévény Anna, Csarnóy Katalin, Hágai Katalin, Schiller Andrea, Fenyves Márk, Pálosi István.

 

Díjak, kitüntetések:
a Mozdulatművészeti Iskolák háziversenyének díja (1944)
Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (1964)
Szocialista kultúráért (1977)
Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1997)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2005)
Életmű-díj a Magyar Táncművészek Szövetségétől (2008)

Összeállította: Fenyves Márk (Dienes Gedeon és Dienes Maya írásainak felhasználásával)