Osváth Judit: “Megpróbálom jól, kitartóan és alázatosan végezni a munkámat”

2018 január 02. kedd, 7:10

Janikovszky Éva színpadon eddig be nem mutatott munkáiból, Az úgy volt… címmel készült mesejátékban is játszik Osváth Judit, de a szerző műveivel, amelyeket nagyon értékes szövegeknek tekint, most találkozott először. A 25 éves színésznő a Hatszín Teátrumban egy Adrian Mole-történet adaptációjában is színre lép, nemrég pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban volt premierje (az Isten pénze c. darabban). Szabadúszásról, kilátásokról, tervekről is kérdezte az Újszó.com.

Osváth Judit / Janikovszky Éva: Az úgy volt

A kérdésre, mihez fogható 25 évesen találkozni egy kanonizált, kultikus meseszerző műveivel, Osváth Judit úgy válaszolt: “Számomra nagyon becsülendő az, hogy (Janikovszky Éva) nem egy buta közlésmódon keresztül szól a gyerekekhez. Az, amit és amiről írt, az írónő halála után is aktuális. Talán ma még nagyobb üzenete van, mert az Y és a Z generációnak szüksége van arra, hogy értéket kapjon, közvetítsen, ezért volt jó, hogy előadást tudtunk készíteni ezekből a művekből. Egyébként azok a szülők, akik Janikovszky Éva művein nőttek fel, fontosnak találhatják azt, hogy erre az előadásra a gyerekeiket is elhozzák. Ahogy említettem, nagyon egyszerűnek tűnnek ezek a szövegek, de ha mögéjük nézünk, látszik, mennyi élettapasztalat áll mögöttük” – fejtette ki a színésznő, aki arról is beszélt, hogyan viseli, hogy a gyerekek folyamatosan reagálnak a színpadon zajló eseményekre.

“Egy előadás nem nézheti hülyének a gyereket. Ők pedig a hibát, bakit, szerencsétlenkedést, zavart azonnal észreveszik, mindenről van véleményük, meg is osztják velünk. Az a természetes, hogy a kisgyerek nem gondolkozik azon, mit szabad, és mit nem. Felnőttként irigylem is ezért őket, mert mi a korlátaink miatt ezt nem tehetjük meg” – mondta Osváth Judit.

Arról, ő maga mennyire felnőtt, úgy vélekedett: “Egyre inkább. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után gyorsan fel kell nőni, nemrég hirtelen belecsöppentem a rút felnőtt világ mindennapjaiba. Adózni, számlákat fizetni, albérletet keresni, aztán, ha az utóbbi megvan, rájönni, hogy ott nincs mosógép, megvenni azt, hazajuttatni. És így tovább a háztartásvezetésig. Ahogy Az úgy volt… előadásban is mondjuk, idővel mindenkinek meg kell állnia a saját lábán. Nekem ez is nehézség volt, mert lelkiekben még gyerek vagyok. (…) Érzékenységben, naivitásban” – részletezte a színésznő.

Arról, nehéz-e boldogulnia, elmondta: “Önfegyelem kell ahhoz, hogy az ember ne essen kétségbe. Önbizalomra és hitre is szükség van. Megpróbálom jól, kitartóan és alázatosan végezni a munkámat. A szorgalmammal, alkalmasságommal, jelenlétemmel bizonyítani, de sokszor ezeket kevésnek érzem. Egyetemistaként az Örkény Színházban játszottam néhány előadásban, aztán nem volt rám szükség, jöttek mások a helyemre. De rájöttem, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy nem kaptam kőszínházi társulathoz szerződést. Meg kell köszönni az ottani munkát, és tovább kell menni. Kiélvezni azt, hogy jelenleg sok helyen dolgozhatok. Csak a pozitív oldalát kell annak látni, hogy szabadúszó vagyok. Ugyanakkor vágyom arra is, hogy társulati tag lehessek, mert hiányzik az a családiasság és biztonságtudat, amit a társulati létezés adhat” – vallotta a színésznő.

Osváth Judit hamarosan a Csak színház és más semmi harmadik évadában is látható lesz! 

Mészáros Márton interjúja itt olvasható teljes terjedelmében.