“A Terápia ritka szerencse egy színészi pályán” – Mácsai Pál válaszolt

2018 január 06. szombat, 8:15

A harmadik évaddal elbúcsúzik az HBO a Terápia című sorozattól – többek közt erről kérdezte Mácsai Pált a Player.hu.

A player.hu cikkéből:

“Éles szem kell, hogy egy emberben észrevegyük azt is, ami nincs a homlokzaton. Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről rendezője csodálatosan érzékeny alkat, és meg is ismert a Terápia évadai alatt. Látta, amikor hülyéskedek, vagy röhögtetem a stábot, ha elfáradtunk. Ezért rám mert osztani egy ravasz, korrupt és cinikusra fáradt rendőrfigurát, akinek a megjelenése, az egész habitusa nagyon is különbözik attól, amit a sorozatban csináltunk” – mesélte Mácsai Pál.

Mácsai Pál (fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu)

Mácsai Pál (fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu)

A színész szerint a Terápia ritka szerencse egy színészi pályán. Egy munka, ahol kompromisszummentesen lehet dolgozni, létezni. “Nagyszerű színészek partnere voltam, nagyon erős rendezőkkel, ritka kiérlelt forgatókönyvekkel, minden erőltetéstől, túlzástól, sikerhajhászástól mentes anyagokkal. Ha valaki egy ilyen szerepet megkap, az, igen, nagyon szerencsés. A könyvekkel kezdődik ez, a forgatókönyvvel. Nem fordításokról volt szó már az elején sem, a mi szerzőink megerősítették az egyébként sem éppen gyenge eredeti könyveket is. A harmadik évadban már van olyan szál is, amelyik nem szerepel egyetlen másik országban létező verzióban sem” – mondta a sorozat főszereplője.

A felvetésre, miszerint a Terápia sokszor kicsit olyan, mint egy színházi előadás, Mácsai Pál így felelt: “Nem olyan, egyáltalán nem. Talán a szobadíszlet miatt gondolod ezt, vagy azért, mert az eszköztár, ahogyan itt játszunk, színházi anyanyelvünk, a pszichológiai realizmus. Ez a játékmód színpadon ma már néha útban van, de mi, magyar színészek ebben képződünk, ezt tanuljuk. De magában a Terápiában semmi teátrális nincs. (…) A Terápia egyébként is rafinált találmány, főleg dramaturgiailag. Három műfajt sodor össze, olyanokat, amelyek általában önmagukban is megtartanak egy-egy sorozatot. Egyrészt kalandfilm. Nem látszik rajta elsőre, de nagyon is az: mind a két hős, aki szemben ül egymással, bajban van. Néha egyenesen életveszélyben. Mindegy, hogy vonattetőn hasal a főhős és lőnek rá, vagy egy kanapén ülve küzd az életéért: ugyanúgy azonosulunk vele, féltjük, szorítunk neki. Másrészt ez krimi, nyomozás, egy Columbo, Derrick. Valamit keresnek, ami nincs meg. Egy okot, egy nyomot, egy eseményt. Amit keresnek, persze az emberek élettörténetében van, a múltban, de akkor is, kis jelekből kell összerakni, detektívként. Harmadrészt voyeur-film, oda kukkolsz be, ahol nem lehetnél jelen. Ez a szeánsz csak kettejükre tartozik. A sorozat világsikere nem véletlen: ha valaki kitalál egy ilyet bonyolult hatást, számíthat erre.”

A teljes interjú itt olvasható.