Kern András: “Ha lehet, ne nagyon foglalkozzunk ezzel a hetvennel”

2018 január 12. péntek, 7:12

Ünnepi koncertre készül, bár csak véletlenül kezdett poplemezeket készíteni. A Kossuth-díjas művészt a Magyar Narancs kérdezte.

A kérdésre, miért popkoncerttel ünnepli a születésnapját,  Kern András úgy válaszolt:”Mert van nekünk egy koncertprogramunk, és azt kérdezte a szervezőnk, Geszti Margit, legyen-e idén januárban is egy ilyen. Mondtam neki, legyen, mire ő azt mondta, nem baj-e, hogy csak 28-ára van dátum, ami a születésnapom, mire én azt válaszoltam, nem baj. Ilyen egyszerű az egész. (…) Jobban meg lesz spékelve vendégekkel. Nem vagyok én énekes, nincs nekem hatféle koncertem. Kicsit beszélek is, de prózai művek előadása nem lesz. (…) Megbeszéltem Verebes Pistával, hogy mondjon valamit, de arra is kértem, hogy a születésnap maradhat, viszont a számot hagyja ki, mert én azt már nagyon utálom. Úgyhogy ha lehet, mi se nagyon foglalkozzunk ezzel a… na, hetvennel, ha annyira akarja” – fejtette ki a színész, akit az ország az 1962-es Ki mit tud?-on ismert meg parodistaként.

Kern András / Fotó: Gál Bereniké, még több kép Kern András Facebook oldalán

“Kicsit tudtam utánozni tanárokat, kicsit tudtam utánozni színészeket, és olyan természetes volt, hogy az osztálytársammal, Pintér Gáborral csinálunk egy paródiaszerű számot. Ezt ismerhette meg akkor az egész ország. (…) Kicsit bennfentesek is voltunk. (…) Addigra én már több filmben szerepeltem, de szinkronizáltam, rádióztam is, mert akkoriban kézről kézre adtak a gyártásvezetők, úgyhogy elég jól megismertem azt a világot. Amikor szinkronizáltam, Avar István, Szabó Gyula, Somogyvári Rudolf mellett állhattam. Ha elmentem délután a rádióba, a Pagodában Greguss Zoltán, Gábor Miklós és Básti Lajos mellé ültem le. Én akkor elég jól megjegyeztem, hogy ők miről beszéltek, mondhatnám azt is, hogy belemászott ez a világ a fülembe. De a Ki mit tud?-os számba apám is besegített. Ő egyébként ismerte Alfonzót, mert együtt volt vele munkaszolgálatos” – árulta el Kern András, aki arról is beszélt, hogy annak idején filmes akart lenni.

“Amikor mások gitárokat meg erősítőket raktak össze, akkor mi kamerákat szereltünk és negatívot vágtunk. A József Attila Művelődési Ház amatőrfilmes stúdiójába jártam, és ájultan néztem az ott tanító profikat, tőlük tanultam meg egy csomó fogást. Aztán Edelényi János barátommal 1965-ben megnyertük a 13. Országos Amatőrfilm Fesztivált, ráadásul én akkor már a Vígszínházban is játszottam – középiskolásként kaptam meg Arthur Miller Közjáték Vichyben című darabjában a kamasz szerepét. Emlékszem, milyen boldog voltam, amikor Várkonyi Zoltán a társulat előtt mondta el, hogy idén két díjazottunk volt, Páger Antal Cannes-ban, Kern Andris pedig a Fehérvári úton” – mesélte a színész.

Marton László ügye kapcsán is kérdezték. “(…) Nyilván megérti, hogy nekem a Martonnal való barátságom okán nem lehet olyan véleményem erről a dologról, ami megfelelne az elvárásoknak. Ha megvédem Marton Lászlót, akkor szembemegyek 6 milliárd emberrel, vagy hányan élnek most a Földön. Ha nem védem meg, akkor meg ővele megyek szembe… Mivel semmi értelmeset nem tudok mondani, ne is sokat beszéljünk erről. Nem tartom méltányosnak az ő teljes tönkretételét, és az első időkben Marton életét is féltettem, mert volt olyan tíz nap, amikor annyira rémes állapotban volt, hogy nem lehetett tudni, életben marad-e. És – gondoltam – a halálbüntetés azért sok lenne” – fejtette ki Kern András.

Arról is beszélt, érez-e hasonló tiszteletet a mostani fiatal színészek részéről, mint amiben a hatvanas-hetvenes években volt része a “nagy öregeknek”. “Nem, de szerintem a Págerék sem tudták, hogy mi tiszteljük-e őket vagy nem. Arra sem tudnék válaszolni, ha megkérdezné, hogy tanulnak-e tőlem a fiatalok. Fogalmam sincs. Annak idején én sem mentem oda Darvas Ivánhoz, hogy hogyan kell egy alakot ábrázolni, hanem ellestem tőle ezt-azt. Az biztos, hogy negyven-ötven évvel ezelőtt volt egy afféle előretolt, nagy tisztelete az idősebb színészeknek, és úgy általában. Ez ma már nincs egészen így. (…) Változik a világ. Én sem voltam mindig… akárhány, szóval… ennyi éves” – szögezte le Kern András.

 

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok