Csányi Sándor: “Az a jó színház, amikor a néző hullámvasúton érzi magát”

2018 január 18. csütörtök, 7:22

“Azt az izgalmas utat akartam ezzel a darabbal megmutatni, hogy jutunk el a semmiből egy londoni szobáig, és milyen erős az emberi képzelet ereje” – mondja Csányi Sándor. A Thália Színház művészeti vezetőjeként is dolgozó színész első rendezése, a Premierajándék december óta látható a teátrumban.

“Írta Oscar Wilde és a társulat” – áll a Thália Színház legújabb, Premierajándék című bemutatójának ajánlójában. Ennek kapcsán Csányi Sándor elmondta: “Régi vágyam volt, hogy arról csináljak színházat, hogyan zajlik az a nagyon izgalmas folyamat, amikor az ember a semmiből eljut egy valamilyen állapotba. Mert mégiscsak furcsa, hogy először ott állunk melegítőnadrágban, kezünkben az olvasópéldánnyal, majd néhány hét múlva már Londonban vagyunk egy szobában, és hús-vér valójukban nem is létező emberek sorsát éljük. Olyasmi ez, mint amikor a gyerek játszik, és kéri, hogy apa, menj le a szőnyegről, mert az most egy tenger. Az egész világon csak az ember sajátja ez a beleérző, együtt érző képesség, hogy képes szorongani akkor is, ha ő maga nincs veszélyben, vagy boldogan átélni a szerelmet úgy, hogy fizikailag nincs jelen, mikor két ember szalad egymás felé az esőben. Az idáig vezető utat szerettem volna ezzel a darabbal megmutatni, és azt, milyen óriási a képzelet ereje” – fejtette ki a művészeti vezető.

Csányi Sándor

“A másik régi mániám ezenkívül, hogy az a jó színház, ha a néző hullámvasúton érzi magát: amikor a legjobban nevet, hopp, egyszer csak jön egy hatalmas gyomros, és fordítva” – tette hozzá Csányi Sándor.

A Thália Színház repertoárjáról szólva úgy nyilatkozott: “Rengetegféle színház van, politikai, társadalmi, drámai, alternatív, minden néző megtalálhatja közülük a számára legmegfelelőbbet. A miénk vállaltan vígjátéki, már csak azért is, mert engem soha nem érdekelt a színháznak az a része, hogy az aktuális közéletről beszéljünk, vagy szidjuk ezt vagy azt az oldalt. A felszabadító nevetésben hiszek, ami jó a színésznek is, persze úgy, hogy közben erősen hassunk a nézőtéren ülők szívére”.

Hamarosan viszont éppen ellentétes filmszerepben láthatjuk –  Szász Attila Örök tél című alkotásában, amelyben a szovjet munkatáborok pokláról, a “málenkij robot némaságra ítélt áldozatainak” szenvedéseiről esik szó. “Már önmagában ezért is egy nagyon értékes, hiánypótló alkotásnak tekintem ezt a filmet amellett, hogy a forgatás is nagyon fegyelmezetten és profi módon zajlott. És persze felkavaró és gyönyörű a története, azzal a különleges kapcsolattal a középpontjában, ami a dél-dunántúli kis sváb faluból elhurcolt Irén – őt Gera Marina játssza – és az általam alakított Rajmund közt szövődik. Ami nem is igazán a szerelemről, hanem a túlélésről szól, arról, hogy a férfi például rögtön elmondja, hogy ha valaki felborul vagy halottan fekszik, a cipőt azonnal le kell húzni róla. Mégis, kettejük különös összefogódzása jól példázza, hogy az életben maradáshoz nem elég a megfelelő mennyiségű kalória, kell hogy embernek is érezd magad, hogy valami szeretetféleséget, felelősséget, barátságot érezz valaki iránt, mert csak az húzhat előre. Ahogy Faludy írta a Pokolbéli víg napjaimban, még a legkegyetlenebb időkben is intellektuális bajnokságokat rendeztek, és akik ebből akár a hallgatóság szintjén is kimaradtak, azok adták fel legelőször az életet. Mert addig vagy ember, amíg érzel valamit, kattog az agyad, visz valami előre, törődhetsz valakivel, és valaki törődik veled. Enélkül a hétköznapokat is nehéz túlélni, az ilyen kiélezett helyzeteket pedig szinte lehetetlen” – fejtette ki Csányi Sándor, aki elárulta, pont jókor érte a felkérés. “42 éves vagyok, és elég régóta vágyom rá, hogy kiléphessek a szívtiprós szerepekből. Voltam eleget hősszerelmes, jöjjenek most már a fiatalok” – mondta Csányi Sándor.

A teljes interjú a Demokratában olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok