Udvaros Dorottya: „Egy külföldi rendező másfajta kíváncsisággal fordul felém”

2018 január 19. péntek, 9:03

Sokszínű, izgalmas szerepek sorát alakítja anyaszínházában, a Nemzetiben a Bánk bán Gertrudisától a Szindbád Majmunkáján át a Cyrano idős Roxane-jáig. Udvaros Dorottyát a Taxi magazin kérdezte.

 

A taximagazin.hu cikkéből:

Silviu Purcarete rendezi Csehov Cseresznyéskertjét a Nemzeti Színházban, ahol a női főszerepet, Ranyevszkaját osztotta Udvaros Dorottyára. A színésznő szerint a külföldi rendezők kétségtelenül valami erős impulzust hoznak magukkal. “Természetszerű, hogy egy francia, egy angol rendező kicsit másfajta szemlélettel érkezik. Különösen a román színház nagyon erős, ezért is volt izgalmas Purcaretével vagy korábban Serbannal dolgozni. Bár itthon is vannak nagyszerű rendezők, de egy külföldi rendező másfajta kíváncsisággal fordul felém” – tette hozzá.

Udvaros Dorottya / Fotó: Hegedűs Róbert, taximagazin.hu

Udvaros Dorottya / Fotó: Hegedűs Róbert, taximagazin.hu

A Terápia című sorozatban egy mellőzött színésznőt alakított. “Mi, színészek azt gondoljuk magunkról, hogy az átlagemberekhez képest sokat tudunk a lélekről, az emberről, hiszen állandóan ezzel foglalkozunk. Olgában érdekesnek találtam, hogy nem képes felmérni a helyzetét. Fogalma sincs arról, hogy miért vannak szakmai problémái, nem hajlandó szembenézni a mély magánéleti, családi konfliktusával. Színészileg nagyon izgalmas, újszerű feladat volt a megszokott filmforgatásokhoz képest másfajta műfaj, munkamódszer. Az, hogy szemben ülsz a partnereddel, a kamera közeliben mutat, és csak az arcod látszódik egy teljes filmen keresztül, semmi más” – mesélte Udvaros Dorottya.

“Nagyon bizakodó típus vagyok. Néha elfog a borúlátás, hogy az emberiség megérett a végső pusztulásra, ahogy a Jónás könyvében írja Babits, majd egyszer csak azt mondja, de van egy ember, aki miatt érdemes bízni. Néha előfordul, hogy amikor bemegyek a színpadra, a közönség olyan, mint egy fal. Foggal-körömmel kell harcolni azért, hogy részt vegyenek a játékban. A színház kommunikáció a színészek és a nézők között, és ha megérezzük, hogy jönnek velünk, akkor szinte röpülni tudunk” – fogalmazott a művésznő, aki arról is beszélt, hogy mindent, amit édesanyjától, Dévay Kamilla színésznőtől elvett az élet, ő megkapott. “Túlélte, csak éppen lelkileg halt bele, hogy megfosztották a szerelmétől, a színháztól. Hat évig börtönben ült, csoda, hogy egyáltalán hagyták, hogy visszatérjen a pályára. Később persze fantasztikus szerepeket játszott Kecskeméten, de azokat az éveket soha nem tudta feldolgozni. Nekem nem kellett átélni hasonló megpróbáltatásokat, háborút, mint neki. Persze sokszor velem is megesett, hogy valami nagyon lenyomott, de nem engedtem meg magamnak, hogy eluralkodjon rajtam a búskomorság. Sokat bíráltam is őt, hogy leljen örömet abban, ami körülveszi, a családjában, a szerepeiben” – emlékezett a Nemzeti színésznője.

A teljes interjú itt olvasható.