“Diderot jókor jött” – Ördög Tamás válaszolt

2018 január 28. vasárnap, 8:09

A Dollár Papa Gyermekei Diderot Az apáca című regényét állították színpadra. Ördög Tamás rendezőt az nlcafe.hu kérdezte.

 

Az nlcafe.hu cikkéből:

Denis Diderot az 1700-as évek végén írta meg Az apácát. A regényből Magyarországon először a Dollár Papa Gyermekei csináltak színházi adaptációt. Ördög Tamás elmondta, a főszereplő Zsuzsanna nővért alakító Kiss-Végh Emőke szeretett volna a Je Suis Belle showroomjában bemutatott Bovary Emma után ismét monodrámával foglalkozni, így talált rá Az apácára. “Azt gondolta, hogy ez jó alapanyag lehet. Aztán elolvasta, és úgy érezte, hogy ez mégsem az a történet, amivel ő egyedül szeretne foglalkozni. Később én is levettem a polcról a könyvet, nekem is nagyon megtetszett – mostanában foglalkoztat a női és férfi közösségek működésének kérdése –, és rájöttünk, hogy a megoldás a többszereplős, nagyszínházi feldolgozás lehetne. Diderot azért is jött jókor, mert érzünk valamiféle beskatulyázást a társulattal kapcsolatban, hogy mi csak skandináv szerzőkkel, főleg Ibsennel foglalkozunk. Diderot ráadásul korábbi szerző is, mint Ibsen, de a regénye ennek ellenére kortalan” – tette hozzá a rendező.

Ördög Tamás / Fotó: Toldy Miklós

Ördög Tamás / Fotó: Toldy Miklós

“Már önmagában az, hogy egy regényt adaptálunk színházba, lehetetlen kihívás szerintem. Óhatatlanul sérül a dolog, hiszen nem színházba íródott, eleve a terjedelme sokkal nagyobb, és százfajta karakter van benne. Először dolgoztunk regénnyel, de éppen ez nagyon felszabadító is volt, mert a vesztesek nyugalmával tudtunk hozzáállni. Tudtuk, hogy mindenképpen létre fog jönni egy saját olvasat. A próbafolyamat úgy nézett ki, hogy a regényből kiválasztottam azokat a kulcsfontosságú elemeket, amikkel foglalkozni akartam, majd minden színész is megjelölhette a karakterének a kiemelkedő jeleneteit. Ezután egy nyári workshop keretén belül improvizáltak a színészek a jeleneteikre. Érződik a darab nyelvezetén is, hogy improvizációalapú, egy olyan élőbeszédben összerakott anyag, ami később szerkesztve lett” – számolt be Ördög Tamás.

Korábban Oslóban, nemrég pedig New Yorkban szerepelt a társulat. Az amerikai fogadtatásról az alkotó így mesélt: “Nekem mint turistának az volt a benyomásom kint, hogy ott minden szirupos, minden mázzal van leöntve, ha szarul is nézel ki, azt mondják, hogy gyönyörű vagy. Megdicsérnek a liftben, ez magyarként teljesen abszurd. Ehhez képest tényleg durva a kint előadott Otthon című darabunk (ami a Család-trilógiánk második része), mert egy nagyon nyomorult családi együttélésről szól, ahol egy meleg egyetemista fiú együtt él az anyjával, majd hazaköltözik a nővére az újdonsült férjével, aki egyébként már korábban összeszűrte a levet az anyóssal. A mi előadásunkban minden ki van mondva, nevén van nevezve, és ez az amerikai közönségnek túl nyers volt. Azt mondták, hogy nekik az olyan egzotikus, hogy lehet így élni. Zavarban voltak, de inkább jó értelemben. Ezt a zavart lehetett tapasztalni a színpadról is, mert elég humoros az előadás, viszont érződött, hogy a közönség elengedi a humor részét, és inkább sokkolja őket a dolog.”

A teljes interjú itt olvasható.