Ifj. Vidnyánszky Attila: “Most mindenben a Vígszínház az első”

2018 február 05. hétfő, 9:06

Olyan emberek generálják a legtöbb feszültséget a színházi világban, akik többnyire nem látnak bele, nem is értenek hozzá, vagy pusztán csak így tudnak érvényesülni – mondta a 168 Órának ifjabb Vidnyánszky Attila.

A 168 Óra cikkéből:

Idén szeptemberben még csak 25 éves lesz, ehhez képest az elmúlt négy évben négy komoly szakmai elismerésben részesült, legutóbb megkapta a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. “Nekem mindig azt tanították, bármilyen pozitív visszajelzést kap egy színész, legyen az egy vastaps, egy előadás utáni SMS vagy éppen egy díj, mind arra valók, hogy energiát merítsünk belőlük. Így is fogom fel a sikereket. Az emlékgyűrű más, azt a társulattól kaptam, és igazán nagy boldogságot szerzett nekem. Azt nem tudom, van-e olyan ember, aki felismeri, ha elszáll, de remélem, észrevenném, ha ilyesmi történne velem” – mondta ifjabb Vidnyánszky Attila.

Ifjabb Vidnyánszky Attila / Fotó: vigszinhaz.hu

Ifjabb Vidnyánszky Attila / Fotó: vigszinhaz.hu

Az alkotó elárulta, többek között azért is szerződött tavaly nyáron a Vígszínházhoz, mert egyszerre kínáltak színészi és rendezői feladatot. Nemcsak Eszenyi Enikő hívta, hanem Marton László és Hegedűs D. Géza is, akik osztályfőnökei voltak a színművészetin. “Az is motivált, hogy állandó társulatban nem kell mindig az alapoknál kezdeni egy próbafolyamatot. Érdekes persze az is, amikor minden alkalommal új emberekkel dolgozol együtt, de legalább ilyen izgalmas, amikor a közösen megélt élmények miatt egy előadást nem a nulláról kezdünk felépíteni” – tette hozzá.

Édesapja Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke. Arra a kérdésre, hogy áldás vagy átok, hogy egész életében viselnie kell a neve előtt az ifjabb jelzőt, így felelt: “Áldás és átok egyszerre, de ezen a kérdésen már túl vagyok. Volt, hogy megszenvedtem a dolgot. Édesapám előre megmondta, hogy miatta számos támadást kapok majd, mások azt javasolták, hogy változtassak nevet. (…) Egyetemista voltam, amikor a legnagyobb viták zajlottak a Nemzeti Színház igazgatóváltása körül. A szakmai és politikai vihar egyik gócpontja éppen a színművészeti egyetem volt. Édesapám miatt engem is sokan megtaláltak. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, mi folyik a színházi életben. Szerencsére a tanáraim és a barátaim megvédtek a támadásoktól, segítettek, hogy ne folyjak bele az eseményekbe, hogy túlélhessem azt az időszakot. Tanultam belőle.” Ifjabb Vidnyánszky Attila elmondta, tiszteli édesapja munkásságát, örök példa lesz előtte, ahogy a semmiből csinált színházat Beregszászban. “Én már egészen más helyzetből futok neki az életnek” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy ha lehetősége adódna együtt dolgozni olyanokkal, akik meglehetősen feszült viszonyban vannak az édesapjával, fejtörést okozna-e számára, ifjabb Vidnyánszky Attila így felelt: “Nem is értem a kérdést. Teljesen abszurd a felvetés. Egyrészt az nem Alföldi és Vidnyánszky harca volt, másrészt olyan emberek generálják a legtöbb feszültséget a színházi világban akkor is, most is, akik többnyire nem látnak bele, nem is értenek hozzá, vagy pusztán csak így tudnak érvényesülni. A színházat érintő közéleti-politikai viták nyilván érdekesek a nyilvánosság számára, de a szakmán belül azért pontosan érzékelni lehet, ki milyen színvonalat képvisel. Az ember olyan helyzeteket keres, ahol adni, érvényesülni tud, és ha lehetőségem lenne rá, és lenne értelme, miért ne dolgoznék meghatározó színházi személyiségekkel, akár Alföldivel is? Mint ahogy örömmel dolgoztam korábban a Nemzeti Színházban, a Radnóti Színházban, a Latinovits Színházban. Mindenesetre most mindenben a Vígszínház az első, és az, hogy ne veszítsem el azokat az embereket, akikkel eddig dolgoztam.”

A teljes interjú itt olvasható.