“Mindenáron színész akartam lenni” – Balogh Tamás, a zalaegerszegi színház örökös tagja válaszolt

2018 február 11. vasárnap, 8:22

Balett táncosnak és zongoristának tanult, a harmincas évei elején szerződött Kaposvárra színészként. Balogh Tamás kalandos pályafutásáról beszélt a Hetedhéthatár interjújában.

 

A hetedhethatar.hu cikkéből:

“Karmester akartam lenni, már négy évesen elkezdtem komponálni. Miután kiderült, hogy hangszerismeretre is szükség lesz, ez is kötelező a képzés során, átértékeltem a dolgot. A színielőadásokat baromira élveztem, de nem akkor döntöttem el hogy színész akarok lenni. Egyszer elvittek, talán másodikos lehettem, a színházba. A János vitéz című daljáték ment, és én a szünetben elbőgtem magam. Nem mentünk ki a büfébe, ott ültünk a nézőtéren és anyám azt kérdi, mi az, félek a boszorkánytól? Nem. Akkor miért pityeregsz? Hát azért, mert szeretnék ott lenni a színpadon, mint János vitéz. Innentől kezdve úgy mutatkoztam be a családban, hogy Tamás Emil János vitéz. Ezt nagyon élvezte a család, és állandóan megkérdezték. Itt kezdődött. Közben az idők teltek, a hegedűtanárom sajnos disszidált, zongorára kellett áttérnem, azt meg utáltam. Eközben pedig mindenáron színész akartam lenni” – mesélt a kezdetekről Balogh Tamás.

Balogh Tamás / Fotó: Pezzetta Umberto, Hevesi Sándor Színház

Balogh Tamás / Fotó: Pezzetta Umberto, Hevesi Sándor Színház

A színész elárulta, tíz évet tanultam, mint balett táncos. Közben a zenei tanulmányai akadoztak, nem szerette a zongorát, illetve azokat, akik tanították. Közben kisegítő táncosként bekerült a színházba. “Akkor már nyolcadik éve tanultam ezt a művészeti ágat, a színházba meg kisegítő munkásokat kerestek. Engem már ismertek, mert éjjel nappal ott lógtam. A Walpurgis éj című betétben, mint faun domborítottam. Akkoriban a házi főpróbára meghívtak pedagógusokat is, a szellemi elitet, még nagyobb rang volt oda bejutni, mint a premierre. Meghívták a zenegimnázium igazgatóját, Gulyás Györgyöt is, a híres karvezetőt, és mikor meglátta, hogy ott milyen erkölcsi fertő van, hát mi legyen, a pokolban játszódik a jelenet, megtiltotta, hogy szerepeljek. Igen ám, de főpróba volt már és a párok be voltak osztva. Ha én kiesek, akkor egy párral kevesebb, az meg koreográfiailag nem megy. Akkor volt éppen Kállai kulturális vonalon valamilyen miniszteri rangban, és látogatást tett a konzervatóriumba is, többek között. Ezt megorrontotta a színház igazgatása, mert a konzi után a színházat is megtisztelte Kállai elvtárs, és megkérték, szóljon hogy, ne csináljon már ilyet, mert hát… Így intéződött el, hogy én továbbra is felléptem. De ezt már a Gulyás elvtárs egója nem bírta elviselni, és kirúgott a konziból is, a gimnáziumból is. Egy hónapig nem jártam iskolába, s így a fagott tanulmányaim véget értek” – emlékezett a zalaegerszegi teátrum művésze.

Miután harmadszorra sem vették fel a Színművészetire, egy Hajdú-Bihar megyei vendéglátó vállalat reklámpropagandistája s egyben sztriptízkoreográfusa lett. “Akkor jött be a sztriptíz Magyarországra s tekintve a balettműveltségemet, hát ezt is rám bízták. Életemben olyan jól nem kerestem, mint akkor. Komplett műsorokat kellett készíteni az Aranybika bárnak, én szerződtettem a résztvevőket, én állítottam be a műsort, én rendeztem, és ezeket mindig cserélni kellett. Felment az ember Budapestre, válogatott mindenféle táncost, énekest, a többit meg szélnek eresztette. De rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb átvenni egy komplett műsort, mint rohangálni és újat csinálni. És akkor béren kívüli juttatás címén nekem kifizették annak egy részét, amennyiért megvették a komplett műsort. Úgyhogy ahányszor átvették a műsorom, annyiszor jött a lóvé” – mesélte Balogh Tamás.

“A televízióban sikerült az öcsém kapcsolatai révén külsős állást szereznem, fölvettek a közművelődési főszerkesztőségre, mint szerkesztőgyakornokot. Így csináltam a Jogi esetek c. sorozatot, meg különböző szociológiai riportokat, mikor felfedezett Ascher Tamás édesanyja, Ascher Gabi. Felajánlotta, hogy a drámai-irodalmi szerkesztőségen, ahol a tévé játékokat csinálják, amikor nem elég az ő általuk foglalkoztatott állomány, meghívnak engem is. Így lassan haladtam fölfelé, már a politikai főszerkesztőségre is meghívtak párszor, jól is kerestem. Közben megnősültem, az volt az első házasságom. És éppen gyanútlanul esszük otthon a bablevest a feleségemmel, mikor csöng a telefon: Ascher Tamás. Mondta, hogy ismer még debreceni egyetemista koromból, jártak irodalmi színpadi előadásokra, láttak engem, a munkámra is emlékszik. Most a kaposvári színházhoz szerződött, menjek le színésznek Kaposvárra. Hát Tamás drága, én most erre, hogy válaszoljak, két kanál bableves között. Üljünk le valahol és beszéljük meg. A régi királyi televízió épülete mögötti Parabola presszóban ültünk le. Szimpatikus volt a fiú. Javasoltam, hogy lemennék Kaposvárra, megnéznék egy-két előadást és úgy adok választ. Így is lett, akkor ment a Konyha c. előadásuk, amit Gazdag Gyula és Zsámbéki jegyeztek ketten, az tetszett, nagyon érdekes előadás volt, meg még valami, amire már nem emlékszem. Előadás után találkoztam Zsámbékival, Babarczyval, Gazdag Gyulával és igent mondtam. Ekkor kezdődött… Ez a parabola tartott idáig” – mondta Balogh Tamás.

A teljes interjú itt olvasható.