“A színésznek mindig gondolkodnia kell” – Börcsök Enikő válaszolt

2018 február 14. szerda, 7:39

A veszprémi Kurázsi mama címszerepét alakítja Börcsök Enikő. Ennek kapcsán kérdezte a művésznőt a Veol.hu.

A veol.hu cikkéből:

A kérdésre, hogy az igazgató vagy a rendező gondolt rá a szereposztásnál, Börcsök Enikő így felelt: “Először Oberfrank Pali, utána Funtek Frigyes, a rendező. Pali osztálytársam volt a főiskolán, jól ismertem őt. Még nem jártam itt, Veszprémben, de örültem, hogy meghívtak erre a szerepre. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkapom Kurázsi mama szerepét. Azt gondoltam, hogy idősebb leszek, mikor ezt a szerepet eljátszom. De jó ez így. Kurázsi mama a darab szerint fiatalként kezdi, sok-sok év eltelik a háborúban, mire megöregszik.”

Börcsök Enikő / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

Börcsök Enikő / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

A színésznő úgy véli, a darab mondanivalója paradoxon. “Ez egy háromgyermekes asszony, aki végigmegy a háborún, sok évtizeden keresztül, és közben elveszíti a gyermekeit, ami miatt nagyon sajnáljuk őt. Paradoxon, hogy nem lehet eldönteni, Kurázsi mama pozitív vagy negatív jellem: rossz döntések sorozata mindaz, amit elkövet. A gyermekei életben maradhatnának, ha ő adott helyzetben jól döntene. Sajnáljuk őt, jaj, szegény Kurázsi, mennyit szenved, mennyi minden történik vele, mégis annak kellene, hogy drukkoljunk, pusztulna már el, az egész jelleme pusztulna el, hiszen nem sok áldozatot hoz a gyerekeiért. A túlélés a döntése, feláldozza a gyermekeit. Általában az életben megpróbáljuk túlélni a dolgokat, a tragédiákat, de nem biztos, hogy ezt mindenáron végig kell csinálni. Lehet, hogy meg kell halni, ha bizonyos tragédiák bekövetkeznek. Talán nem lenne ennyi áldozat és ilyen sok fájdalom, ha esetleg az anya feláldozná magát” – hangsúlyozta Börcsök Enikő.

A művésznő közel másfél évtizede tanít a Színművészetin. A kérdésre, mit adnak tovább a fiataloknak, így felelt: “A gondolkodást. A színésznek mindig gondolkodnia kell, és nem várhat arra, hogy a rendező majd megmondja neki, mit csináljon. Önálló szerepformálásra, önálló gondolkodásra sarkalljuk őket, hogy tudják, miként kell egy színdarabhoz vagy egy szerepmegformáláshoz hozzáállni, hogyan kell folyamatosan átadni magukat a szerepnek, a darabnak. Ezt próbáljuk közvetíteni és azt, hogy merjenek bátran, szabadon próbálni. (…) Idő kell hozzá, sok idő, de a mieink négy év alatt már bátorodtak annyit, hogy önálló gondolataik legyenek, akár egyedül is tudjanak dolgozni. Ha olyan rendezőt kapnak, aki nem mond majd nekik semmit – ami igen gyakori -, akkor is képesek legyenek dolgozni. Van olyan rendező, aki megmutatja, mit és hogyan csináljon a színész, és van, aki nem szól semmit, csak azt mondja: még egyszer. Az ember nem tud fejlődni, ha csak önmagát nem gyötri végig.”

A teljes interjú itt olvasható.