Öt nő és egy nagy időutazás – Pogánytánc Bozsik Yvette rendezésében a Nemzetiben

2018 február 17. szombat, 7:34

Február 17-én mutatja be a Nemzeti Színház Brian Friel Pogánytánc című darabját Bánsági Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Tóth Auguszta, Nagy Mari, Tompos Kátya és Rátóti Zoltán főszereplésével. A rendező-koreográfus Bozsik Yvette.

Tóth Auguszta / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Tóth Auguszta / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A Nemzeti Színház ajánlója:

Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis ír falu melletti tanyán él édesanyjával és a nagynénikkel. Ő, mint narrátor vezet minket időn és téren át a darabban. Egy befelé forduló, álmodozó gyermek, élénk képzeletvilággal. Aratás ideje van 1936 nyarán. Az öt Mundy nővér hősiesen küzd a megélhetésért. Az életükben „jelenlévő” két férfi közül az egyik Jack bácsi, aki 25 évig élt Afrikában, és maláriásan és amnéziásan meghalni tért haza; a másik a nagyritkán felbukkanó apa, Gerry. A középpontban egy rádió, amely olykor őrült pogány táncra készteti az öt nőt. Brian Friel egy családi drámán keresztül az emberi természetről fest sokszínű képet.

Nagy Mari / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Nagy Mari / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A pár éve, 2015-ben elhunyt ír drámaíró 1929-ben született Észak-Írországban. A felosztott Írország, a magány és a család művei legfőbb témája. A világhírt 1964-ben Philadelphia, Here I Come! című darabja hozza el számára. 1980-ban egy meghatározó kulturális és politikai vállalkozás, a Field Day Theatre Company társalapítója lesz. Egyik leghíresebb műve a Pogánytánc (Dancing at Lughnasa), amely 1990-ben íródott és számos elismerést kapott. Meryl Streep főszereplésével legendás film is készült belőle. Magyarországon korábban a Katona József Színház és a Szolnoki Szigligeti Színház vitte színre.

Bánsági Ildikó, Rátóti Zoltán, Nagy-Kálózy Eszter / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bánsági Ildikó, Rátóti Zoltán, Nagy-Kálózy Eszter / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bozsik Yvette számára e mű megrendezése kihívás a naturalista és az absztrakt színház ütköztetésére, valamint a tánc hiányának, vágyának, a csendből való megzabolázhatatlan kitörésének megjelenítésére. „Korábban láttam már a darabot a Katona József Színházban, Máté Gábor rendezésében – most Kulcsár Edit dramaturg hívta fel rá a figyelmemet. Nagy kihívás volt az előadás megrendezése, hiszen folyamatosan a táncról van szó a darabban – a szerzőt is egyébként a 30-as évek zenei- és táncvilága ihlette meg, konkrétan beleírt Fred Astaire, Ginger Rogers és hasonló zenéket -, megjelenik a felszabadult táncolás iránti vágy, és persze ennek elfojtása. Azt kellett megtalálni, hogy a tánc hiányában is ott legyen a tánc, leginkább a visszaemlékezésekben, amikor a már felnőtt Michael – az egyik nővér törvénytelen gyereke, akit az öt nő nevelt fel – emlékszik vissza a gyerekkorára, vagy amikor Jack atya afrikai emlékei jelennek meg. Egyébként az öt nő életében folyamatosan ott van a tánc, még akkor is, amikor csak beszélnek róla” – mondta a Pogánytánc rendezője az Origónak.

Bánsági Ildikó, Nagy Mari / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bánsági Ildikó, Nagy Mari / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bozsik Yvette nemcsak megrendezte a darabot, de ő a koreográfus is. Azt mondta, ebben a darabban inkább a rendezői énjét kellett elővennie. Kevesebb tánc jelenik meg az előadásban, mint általában az ő általa megrendezett darabokban szokott lenni. „Az előadásban a mai világ és az emlékek, vagyis a nosztalgikus világ váltakozik – a már felnőtt gyerek szemszögéből megmutatva. Ehhez kellett kitalálni egy színházi nyelvezetet, amely egyszerre naturális és egyszerre abszurd. Nagy időutazás ez a darab, amelyet több eszközzel próbáltam megmutatni” – mondta az alkotó.

Bánsági Ildikó, Tompos Kátya, Tóth Auguszta, Nagy Mari, Nagy-Kálózy Eszter / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bánsági Ildikó, Tompos Kátya, Tóth Auguszta, Nagy Mari, Nagy-Kálózy Eszter / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

“Ahol több nő él összezárva, ott sok a feszültség, az elfojtott vágy, keveredik a gyűlölet, a szeretet és a rivalizálás. Ennek ellenére a darabban a legfontosabb és leglényegesebb elem a szeretet. A Pogánytáncot akár nevezhetjük az ír Három nővérnek is. A nők a végén meghalnak, de az emlékük a fiúban, Michaelben él tovább. A halált is próbáltam másként megmutatni, tulajdonképpen úgy jelenítettem meg, hogy ők, a nővérek az életen túl is együtt vannak szeretetben. Persze, egy ilyen helyzetben, amikor össze vannak zárva, mindenképpen megjelenik a feszültség, a konfliktus, de ezekből mind tanulni lehet – és Michael, a fiú ezt jeleníti meg. Nem tudunk a múltunktól megszabadulni, nem tudjuk megtagadni, kik voltunk gyerekkorukban, hiszen épp a gyerekkorunkkal vagyunk azok, akivé válunk felnőttkorunkra. A traumatikus és a boldog emlékekkel együtt” – fogalmazott Bozsik Yvette.

Rátóti Zoltán / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Rátóti Zoltán / Nemzeti Színház: Pogánytánc / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Brian Friel – POGÁNYTÁNC

Michael, narrátor (a fiú, aki emlékezik) Bakos-Kiss Gábor
Kate, tanító Bánsági Ildikó
Maggie, ő vezeti a háztartást Nagy-Kálózy Eszter
Agnes, bedolgozó kötő Tóth Auguszta
Rose, bedolgozó kötő Nagy Mari
Chris, Michael anyja Tompos Kátya
Gerry, Michael apja Fehér Tibor
Jack, misszionárius pap Rátóti Zoltán
Kisfiú Nagy Levente

közreműködik a Bozsik Yvette Társulat: Hasznos Dóra, Krausz Alíz, Samantha Kettle, Gombai Szabolcs, Vati Tamás, Vislóczki Szabolcs

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Dramaturg: Kozma András
Zeneszerző: Philippe Heritier
Fénytervező: Pető József
Koreográfus asszisztens: Gombai Szabolcs
Ügyelő: Lencsés István
Súgó: Kabódi Szilvia
Rendezőasszisztens: Trimmel Ákos
Rendező-koreográfus: Bozsik Yvette