Ónodi Eszter: “Folyamatos tanulásnak könyvelem el az életemet”

2018 február 19. hétfő, 7:44

Ő a magyar film üzembiztos femme fatale-karaktere, miközben olyan meditatív dolgok vonzzák, mint a magányos futás. Ónodi Esztert kérdezte a 24.hu.

A 24.hu interjújából:

Moziban a Valami Amerika, tévében az Aranyélet – színházban pedig Ibsen Nórájának főszerepe a legfontosabb munkája a Katonában. A kérdésre, mi az, amivel ez a darab most betalált, Ónodi Eszter úgy válaszolt: “Többek között az, hogy, bár egy klasszikusról van szó, mégis olyan határozottan és modernül nyúlt hozzá a rendező és a dramaturgia, hogy egyrészt lezavarunk egy öt felvonásos, akár már porosnak is mondható színdarabot egy óra negyven perc alatt, másrészt nem egy hagyományos, régi típusú színházi estét kapnak a nézők. A másik, hogy most az eredeti jelentésétől eltérően a darab nem egy csitri lány felnövés-története, hanem a házasságban levő hazugságok bomlasztó erejéről szól, és arról, amikor rádöbbenünk arra, hogy akivel élünk, az teljesen más, mint akinek hittük. Egy család széthullása, egy párkapcsolati válság kellős közepe – úgy érzékelem, hogy az emberek nagyon ismerősen fogadják, hogy nem egy történelmi képeskönyvet nyitunk ki, hanem friss és aktuális, átélhető vagy átélt dolgot dolgoz fel.(…) Nagyon erőteljes az az ív, amit be kell járni, és ezt nekem is nagyon izgalmas játszani, és a közönség is nagy érdeklődéssel nézi, hogy jé, ez a nő két órával korábban teljesen más volt, és a szemük láttára történik a katarzis.”

Pindroch Csaba, Ónodi Eszter / Valami Amerika 3. / Werkfotó: Wlcsek András

Annak kapcsán, hogy gyakorlatilag a Katonában telt az eddigi élete színészként,úgy fogalmazott: “Bár voltak megingásaim, de mindig azzal találom magamat szemben, amikor egy ilyen válsághelyzetet próbálok menedzselni, hogy nem tudnék hova menni. Azért húsz évről beszélünk… és a Katona után borzasztóan nehéz egy olyan közösségre gondolni, ami ugyanezeket az igényeket kielégíti színészileg. Hogy amikor éppen azt kértem, hogy ne dolgozzak olyan sokat, akkor megtették, amikor forgatni kellett, akkor elengedtek, sosem éreztem azt, hogy falakba ütköztem volna. Olyanok voltak inkább, amikor nem igazán találtak meg azokat a szerepek, amiket szívesen eljátszottam volna, vagy úgy éreztem, hogy megy az idő, én meg egy helyben toporgok. De most ezzel a Nórával oda is és vissza is, ha esetleg nem lesz a következő egy-két évben hasonló mértékű feladatom, akkor is elleszek. (…) És azt is tudom, hogy a Katona mindig egy bizonyos szint felett lesz, és nem csak a biztonsági játék miatt maradok szerződésben, hanem minőségi dolog fog kikerülni a kezeink közül” – fejtette ki a színésznő, aki szerencsésnek tartja magát.

A felvetésre, miszerint korábban a “szomszédlány” skatulyába volt betéve, néhány évvel később pedig afféle szépasszony-karaktereket alakít, úgy reagált:  “Az embereknek is van természetes érési folyamata. Sokat számít az is, hogy az elmúlt húsz évben a színházi és filmes pályafutásom alatt olyan emberekkel dolgozhattam, hogy még a legrosszabb munkákból is rengeteget tudtam tanulni és tapasztalni, hogy folyamatos tanulási szakasznak könyvelem el az életemet, a kudarcaimat is próbáltam úgy feldolgozni, hogy azok építsenek, előre vigyenek, és ne összetörjek. Talán emiatt lehet. Aztán erre az anyaság is rátett, rengeteg tapasztalással és boldogsággal és küzdelemmel ajándékozott meg. És az is igaz, hogy rájöttem közben, hogy erőltetni és görcsösen csinálni semmit nem lehet, van bennem valami zen, ami lehet, hogy kihat. (…) Elfogadok egy csomó dolgot az életben olyannak, amilyen, és rájöttem arra is, hogy jó néhány dologgal teljesen felesleges harcolni, és ilyen az öregedés is” – árulta el Ónodi Eszter.  

A teljes interjút itt olvashatja.