“Egy idő után elkezd vinni magával a lendület” – Cserhalmi György válaszolt

2018 február 20. kedd, 7:34

Nem készül tudatosan a szerepeire, inkább hagyja, hogy megfogja egy mondat, és megpróbálja ezen keresztül magába szippantani a karaktert. Cserhalmi Györgyöt az nlcafe.hu kérdezte.

Az nlcafe.hu cikkéből:

Tavaly három komoly műtétje is volt. A tétlenség is zavarta, másfelől meg az, hogy nagyon hosszú ideig nem látta, hogy fog ebből az egészből kievickélni. “De most már kijövök belőle, az orvosok szerint, ha vigyázok magamra, szeptemberre teljesen rendben leszek. Akkor aztán jöhet megint a színpad meg a vászon. De már most is próbálok, ha minden igaz, októberben mutatjuk be az Úri murit a Nemzetiben, arra készülök. (…) Segít, hogy emberek között vagyok. Tanítok is – az egy jó terápia. Persze, nehezen zökken vissza az ember a megszokott kerékvágásba, de egy idő után elkezdi vinni magával a lendület: az, hogy társaságban van, hogy gondolkozni kell, hogy nagyszerű kollégákkal dolgozhat együtt, és tehetséges fiatal embereket taníthat” – hangsúlyozta Cserhalmi György.

Cserhalmi György a Jupiter holdja forgatásán / Fotó: Csudai Sándor

Cserhalmi György a Jupiter holdja forgatásán / Fotó: Csudai Sándor

Tavaly három filmje is kijött: a Halj már meg! Kamondi Zoltántól, az Aurora Borealis Mészáros Mártától és a Jupiter holdja Mundruczó Kornél rendezésében. Arra a kérdésre, hogy munkamániás-e, a színész így felelt: “Dehogy. Nem. A pályám elején még drága, 35 milliméteres nyersanyagra dolgoztunk, nem volt mindegy, hogy hányszor téveszt egy színész. Rólam tudták, hogy keveset hibázok, úgyhogy szerintem a filmjeim felében azért játszattak, mert ‘költségkímélő tényező’ voltam. De a tréfát félretéve, szerencsém volt, tényleg sokat dolgozhattam. Egy időben kézről-kézre adtak a rendezők, a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején volt, hogy egy évben öt mozit is megcsináltam. Persze, emiatt az is előfordult, hogy nem tudtam elvállalni egy olyan szerepet, amit el kellett volna – pláne úgy, hogy esténként ott volt a színház is. Embert próbáló ilyen tempóban dolgozni. Bírni kell.”

Cserhalmi szerint az a nagy folyamat, amit egy darab színpadra állítása jelent, egy színész számára jobban követhető, mint egy forgatás. “A színház egy kronologikus őrület, ahol általában szépen, sorrendben követik egymást a jelenetek, a moziban viszont ugrálunk, mint sakktáblán a zabos lovak. Ott nem a dramaturgia dönti el, hogy mit, mikor veszünk fel, hanem az, hogy milyen az idő, mennyi a pénz, hány napunk van arra, hogy elkészüljünk a jelenetekkel. Ott az a legfontosabb, hogy mindent a lehető legkevesebb pénzből hozzunk ki. Talán egyetlen olyan filmem volt, Tarr Béla Machbetje, ahol egy szuszra fel tudtuk venni a játékidő mind a hatvanhét percét. Kútvölgyi Zsikével dolgoztam együtt; nagyon érdekes munka volt, nem csak a szöveget kellett megtanulni, hanem mind a százhetven jelet is, ami alapján mozognunk kellett a kamera előtt. Egy ilyen forgatásba könnyen belecsúszhat a hiba, de nem illik hibázni. Egy rendes színész nem engedi meg magának, hogy hibázzon” – mondta Cserhalmi György.

Az interjúban azt is elárulta, hogyan készül fel egy-egy szerepre. “Azt szoktam mondani, hogy ha az első forgatási napon nem tudok lényegesen többet a szerepemről, mint a rendező, akkor szereposztási tévedés vagyok. Nem készülök tudatosan a szerepeimre, inkább hagyom, hogy megfogjon egy mondat, és megpróbálom ezen keresztül magamba szippantani a karaktert. Ez egy képesség, ami sokakban megvan. Egyfajta ajándék” – fogalmazott.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok