Gazsó György: “Vannak még ambícióim”

2018 február 25. vasárnap, 9:03

Úgy véli, hogy egy megbecsült és tehetségesnek tartott színésznek nagy szerepet és kis szerepet is kell játszania. Gazsó Györgyöt a Revizor Online kérdezte.

 

A Revizor Online cikkéből:

“Talán nem hangzik nagyképűen, de én nem állítom könnyű feladat elé azokat a nézőket, akik meg akarnak ismerni. Akiknek van szemük, fülük, orruk, tapintásuk, hatodik érzékük, azok észreveszik ezeket a pillanatokat. Hogy a Főfőnök végén hogyan sírt Gazsó György. Vagy A Viszkis című film végén egy néma jelenetben szintén. Azért is szeretem a filmet, mert képes az ember arcát nagy méretben mutatni, nekem nincs más dolgom, csak gondolni valamire. Ne kérdezze, nem mondom meg, mire, és azt se, hogy glicerin csorog-e az arcomon, mert ezek valódi könnyek. És persze sokan azt gondolják, hogy Bota, az edző sír, és ha tőlem ezt bárki megkérdezi, én is azt mondom, hogy a Bota sír. Ez néma jelenet a filmben, ahol egy sminkes arzenál és a felvételre szabott bőven mért idő állt rendelkezésre. A jelenetet egyszer vettük föl, mert mindent megcsináltam úgy és akkor, ahogy a rendező kérte. Ilyen még nem fordult elő filmes gyakorlatomban. Ilyenkor azt mondja a rendező, hogy ez megvan, tökéletes volt, azért a biztonság kedvéért csináljunk egy másikat. Antal Nimród nem akart. Talán így hálálom meg, ha valaki bízik bennem” – mondta Gazsó György.

Gazsó György

Gazsó György

A Radnóti Színház művésze hangsúlyozta, van kis szerep és nagy szerep, hiába divat mostanában úgy beszélni erről, hogy nincsen kis szerep. “Úgy gondolom, hogy egy megbecsült és tehetségesnek tartott színésznek nagy szerepet és kis szerepet is kell játszania. Ha állandóan csak az utóbbit kapja, akkor azt érzi, hogy nem bíznak benne. A nagy szerepeket azoknak adják, akikre bejön a közönség, akik művészileg és anyagilag is hasznot hoznak a színháznak. A Radnóti társulatában egy ideje a kisebb szerepeket játszom. Ezt tudomásul kellett vennem, viszont hívtak a Belvárosi Színházba Szép Ernő Vőlegényének egyik legjobb szerepére vendégként. És ott kiderült, hogy elbírom, talán még az is, hogy nem értelmezem rosszul ezt a figurát, van humorom, érzékenységem, és élemedett korom ellenére el tudom játszani az előadást olykor egy nap kétszer is” – számolt be a színész.

Gazsó György elárulta, a Radnótiban kialakult helyzet számára tulajdonképpen nagyon kényelmes is lehetne, de nem biztos, hogy kielégíti. “A többiek húzzák helyettem az igát, de pici rossz érzés azért bennem van, mert vannak még ambícióim. Ez nem sértettség, csak elgondolkodtat. És persze, fontosak a díjak, különösen a szakmaiak, hiszen az állami kitüntetések árnyékában ezek egyre inkább felértékelődnek. Két gyönyörű pillanat van ebben, az egyik, amikor az ember megtudja, hogy kitüntetést kap, fölhívják telefonon, a másik pedig, amikor átveszi. Aztán jönnek a hétköznapok” – fogalmazott a művész.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.