Gáspár Sándor: “Engem mindig a tenyerén hordozott a sors”

2018 február 27. kedd, 7:34

Gyerekként a mérnöki pálya felé kacsingatott, de már a gimnáziumban rabul ejtette a színház világa. Gáspár Sándort az Új Néplap kérdezte.

Az Új Néplap cikkéből:

“Általánosban végig jó voltam fizikából, matematikából, ezért a szüleim úgy gondolták, hogy a középiskolában is erre helyezzek hangsúlyt. Utólag kiderült, hogy okos döntés volt, mert nagyon erős osztályba kerültem; a társaim nálam olvasottabbak, műveltebbek voltak, és ez még több tanulásra ösztönzött. Egy ideig eljátszottam a mérnöki pálya gondolatával, ám ez hamar szertefoszlott. Hamarosan ugyanis az irodalomtanár az én dolgozataimat olvasta fel jó példaként az osztálynak. Bácskai Miska bácsi észrevette bennem – Jekyllt és Hyde-ot idézve – a fura kettősséget: jó tanuló voltam, viszont az órák alatt szerettem szórakoztatni a többieket. Egyszer félrehívott, és míg a többiek röpdolgozatot írtak, elbeszélgetett velem. Olyan meleg szeretettel, atyai érdeklődéssel szólt hozzám, hogy a végén sírva fakadtam. Rövidesen a diákszínpadon találtam magam, ahol végképp beleszerettem a színház világába” – emlékezett Gáspár Sándor.

Gáspár Sándor a Kísértetek olvasópróbáján a Centrál Színházban / Fotó: Horváth Judit

Gáspár Sándor a Kísértetek olvasópróbáján a Centrál Színházban / Fotó: Horváth Judit

A színész arról is mesélt, hogy szülei mindig örömmel jöttek megnézni a színpadon, már főiskolás korától: “Az öcsémmel egyikünkben sem volt soha kétely afelől, hogy édesapámék szívből örültek annak, hogy a színészetet választottuk. Telepakolták az autót kajával-piával, és jöttek előadást nézni. Olyankor az egész kollégium őket várta. Az apám szerezte pálinkát a srácok elnevezték Szentesi Csodának… Örültem, ha a szüleim ott ültek a nézőtéren: attól voltam boldog, hogy őket boldognak láttam. Később, már a Vígszínházban, amikor Ruttkai Éva és Lukács Sándor partnere lehettem az Őfelsége komédiása című darabban, az ezerszáz néző között is felfedeztem anyámék arcán a büszkeséget: az ő fiuk ebben a szép színházban társulati tag, és itt játszik, ezekkel a csodás művészekkel.”

A Centrál Színház januárban mutatta be Ibsen Kísértetek című drámáját, amelyben hosszú idő után állt ismét közösen színpadra testvérével, Gáspár Tiborral. “Még főiskolásként, 1978-ban Gombrowicz Operett című darabjában játszottunk együtt Tiborral, ám azóta tényleg nem voltunk egy színpadon. Annyira benne vagyunk egymás életében, annyira tudjuk, hol tart a másik, hogy ha együtt dolgozunk, az egyikünket sem lepi meg. Mindenesetre Puskás Tamás igazgatótól és Alföldi Róbert rendezőtől szép gesztus volt, hogy épp ránk gondoltak a szereposztásnál” – mondta a színész, aki úgy vélekedett mindig a tenyerén hordozta a sors.

A teljes interjú az Új Néplapban olvasható.