Simkó Katalin: “Bennem is van egy rejtett vadság”

2018 március 02. péntek, 7:27

Lázadó és engedelmes, zárkózott „kislány” és szenvedélyes szerelmes, halkszavú, akire nem lehet nem figyelni.

A teljes interjút ITT olvashatják.

Legutóbbi bemutatójában Lénát alakítja Büchner darabjában. A felvetésre, miszerint a valóságban is ilyennek látszik: egy törékeny alkatú, de ugyanakkor erős, szenvedélyes nőnek, akiben hatalmas belső tűz ég, Simkó Katalin úgy válaszolt: “Lénával biztos sok mindenben hasonlítunk, de én talán egy picit zárkózottabb vagyok. Bennem is van egy rejtett vadság, meg az is közös, hogy szeretem a szabadságot. De más szempontból meg nagyon engedelmes vagyok: van bennem tekintélytisztelet, a feladatokkal szembeni alázat, megfelelési kényszer. Valószínűleg ezek még a gyerekkoromból jönnek: szófogadó, jótanuló kislány voltam. Viszont mindig felébred bennem a lázadó énem, amikor valami igazságtalanságot érzékelek. (…) Szerintem alapvetően mindenki önmagából, a saját személyiségéből építi fel a szerepét, de ezt csak úgy lehet, ha állandóan elemzem magam. A saját vágyaimmal és emlékeimmel dolgozom. Miután folyamatosan magamban kutakodom egy figura megjelenítésekor, előfordulhat, hogy a szerep révén a saját életemben is rálátok valamire, amire addig nem, megvilágosodnak összefüggések. Egyfajta önismereti terápia ez” – fejtette ki a színésznő.

Szarvas Krisztina és Simkó Katalin 

Annak kapcsán, hogy csak kétszer egy évig volt kőszínház tagja, ezt a két évet leszámítva alternatív műhelyekben dolgozik, úgy fogalmazott: “Már megszoktam a bizonytalanságot, megtanultam, hogy ez a szabadúszás velejárója, bátrabban vagyok benne ebben a helyzetben. (…) Szolnok úgy indult, hogy akkor kerültem ki a főiskoláról, nem volt más választásom, és kifejezetten negatív tapasztalatként maradt meg bennem. A kezdetektől fogva azt éreztem, hogy én innét el akarok menni. Nagyon kezdő voltam, bizonytalan magamban, és teljesen elvesztem a különböző munkákban, nem tudtam kire támaszkodni. Ehhez képest Miskolc teljesen más volt: ezerszer pozitívabb élményt, színvonalas munkát jelentett. Ott egyszerűen az történt, hogy közben világossá vált számomra, ha Miskolcon maradok tag, akkor semmilyen külső lehetőséget nem vállalhatok el. Ez bennem szörnyű fullasztó érzéseket keltett, el kellett döntenem, hogy vállalom-e ezt vagy kilépek, és újra szabadúszó leszek, mint előtte két évig. Az utóbbit választottam”.

Simkó Katalin / Fotó: Mészáros Csaba, Szkéné Színház

A szolnoki évad alatt a Katona József Színházban A vadkacsa c. előadásában játszott szerepéért megkapta a Színikritikusok díját. Erról szólva elmondta, az egy különleges szerep volt, egy 14 éves kamaszlányt kellett játszania, a rendező, Ascher Tamás mindenben azt kereste, hogyan érzné magát a legotthonosabban, hogy tudna minél inkább önmaga lenni.

Simkó Katalin / Fotó: Mészáros Csaba, Szkéné Színház

“Mindemellett iszonyúan szorongtam, most is viszonylag zárkózott vagyok, akkoriban még inkább az voltam. Akár azt is gondolhatták, utálom őket, pedig dehogy is, féltem mindentől és mindenkitől, nem tudtam szociálisan „közlekedni”. Néha elgondolkodom, hogy akkor ott, mindennek az elején talán volt bennem valami tiszta öntudatlanság, ami ma már nem biztos, hogy van, vagy másképp van. Minél inkább megtanuljuk az egymás közötti közlekedési rendszereket, annál több álarc rakódik az emberre. Ahogy múlik az idő, és történik az élet, a belső egyre bonyolultabbá és kicsit koszosabbá válik. Nem tudom, hogy ez jó-e, lehet, hogy igen. (…) Legtöbbet azon gondolkodom mostanában, vajon mitől függ, min múlik, hogy egy munkafolyamat és egy előadás végül is milyen lesz. Mindig úgy kezdjük el, hogy ennek most nagyon jónak kell lenni, mindegyiknek nagy a tétje. De ez egy sok tényezős, érzékeny dolog: az egész személyiség, életek, gondolatok, idegi reakciók a munkaeszköz. Sokféle munka van, megeshet, hogy a rendező és a színész két olyan személyiségszerkezet, amely sehogy nem tud jól találkozni, a folyamatosan széttartó erők nem tudnak közeledni. És megtörténhet az is, hogy felfénylik egy nagyszerű erő, van sok küzdelem, keresés, de közben úgy állnak össze a csillagok, hogy létrejön valami, ami fontosabb lesz, mint a többi munka. A vadkacsa után, ami négy évig ment, ilyen különleges darab lett számomra pl. A nagy füzet” – árulta el Simkó Katalin.

A teljes interjút ITT olvashatják.