Andrei Șerban: “Darabot választani, rendezni kicsit olyan, mint szerelembe esni”

2018 március 10. szombat, 11:46

Andrei Șerban Bukaresten született 1943-ban, de már első színiegyetemi rendezésével, az áthallásos Julius Caeserral kivívta a Ceaușescu-rezsim haragját. 1969-ben Amerikába szökött, és az azóta eltelt fél évszázadban a világ egyik leghíresebb színházi rendezője lett, hívják rendezni a New York-i Metropolitan Operától kezdve a párizsi nemzeti színházon át Tokióig mindenhová. Az Index kérdezte új magyarországi rendezése, a Radnóti Színházban bemutatott III. Richárd kapcsán.

A teljes interjút itt olvashatja.

A kérdésre, mit gondol a címszereplő Alföldi Róbertről, a rendező úgy válaszolt: „Régi barátom. Ő hívott először Magyarországra, a Nemzeti Színházba, ahol két előadást rendeztem meg: a Három nővért és az Angyalok Amerikában-t. Ő mindkettőben szerepelt. Megvolt köztünk a kémia, jól megértettük egymást, és azóta csak mélyült a barátságunk. A III. Richárdot mindkettőnk számára nagy kihívásnak tartottam: én sosem rendeztem, ő sosem játszotta még. De bíztam benne: ő nem az a csendes típus, izgatott, kíváncsi és mohó ember, aki mindig új tapasztalatokat akar szerezni. Hát ez egy kockázatos tapasztalat lesz, csak nyerni vagy elbukni lehet vele. De hát a színészet olyan, mint a kötéltánc: bármelyik pillanatban lezuhanhatsz”.

Arról szólva, milyen a Radnótiban, Magyarország legkisebb kőszínházában rendezni, elárulta, olyan, mintha egy gyufásdobozban játszanánk le a Rózsák Háborúját, úgyhogy arra kell koncentrálni, ami igazán fontos a darab mélyén. Andrei Șerban azt is elmondta, Meryl Streeppel dolgozni ugyanolyan, mint bárkivel a Radnótiból, hiszen amikor a nagy sztárok visszatérnek a színházak színpadára, bennük is az éhség munkál: szükségük van olyan munkára, ami tényleg stimulálja az izmaikat, mint amikor egy sportoló elmegy a konditerembe.

Több interjúban elmondta, hogy nem szereti az aktuálpolitikai színházat. A kérdésre, miközben sorról sorra elemzi a III. Richárdot, azért eszébe jut-e néha Donald Trump vagy Orbán Viktor, úgy válaszolt: „Ezt nem lehet elkerülni, ahhoz túlságosan is egyértelműek a párhuzamok. De épp emiatt az egyértelműség miatt kell finomabban, összetettebben fogalmazni. A párhuzamokat bárki észreveheti, de Shakespeare azért olyan nagyszerű, mert az emberségnek a leglényegéről szól. Mindaz, amit leírt, ugyanúgy igaz volt a 17., mint a 21. században, csak a nevek változtak, a szituációk nem. Az embertömegeket mindig is könnyedén lehetett hipnotizálni: könnyen elhiszünk bármit, mert az nem igényel tőlünk semmiféle erőfeszítést. Ha az orrunk elé lógatnak egy répát, megyünk utána a tömeggel, mint a szamarak. És ez nem sértés: minden tömeg ilyen, és ez nagyon veszélyes. Shakespeare azt mondja: nézzünk magunkba, mindenki, egyesével, és vegyük észre, mi zajlik bennünk. Miért engedjük, hogy Richárd hatalomra jusson? Miért engedjük, hogy Hitler vagy Sztálin hatalomra jusson? Ez nehéz kérdés, amire nem tudom a választ. És Shakespeare sem adta meg a választ. De ha valaki jól játssza el III. Richárdot, és a nézők azt érzik, hogy az előadás róluk szól, nem pedig valami külső gonoszról, hanem arról, ami belülről rohaszt, akkor egy kérdéssel, nem pedig egy válasszal mész haza: miért vagyunk azok, akik vagyunk?” – fejtette ki a rendező, aki saját bevallása szerint a legkevésbé sem politikus alkat.

Andrei Șerban

„Mindig magam miatt választok drámát: mert én kíváncsi vagyok, miről is szólhat a szöveg, és szeretném megérteni. Persze valamilyen szinten tudom, miről szólnak, de van bennük egy láthatatlan réteg, amit nem ismerek, amit nem tudok elmagyarázni a színészeknek sem, de mégis, szinte ösztönösen érzem, hogy meg kell rendeznem. Egy kicsit olyan ez, mint szerelembe esni: azt sem tudod megmagyarázni, miért történt, de aztán, ahogy szép lassan telik-múlik a közös életetek, egy idő után már el tudod mondani, miért is szerettél bele a partneredbe. Ugyanez történik a darabokkal: a időközben megpróbálom megfejteni, mit tudnak adni nekünk személyesen, társadalmilag, politikailag vagy spirituálisan. (…) Azzal, hogy a pénzedet színházjegyre költöd, azt is megvásárolod, hogy az előadás után szabadon azt gondolhass, amit csak akarsz. De amíg a színházban együtt vagyunk, valahogy mind ugyanazt érezzük, és számomra ez az érdekes” – tette hozzá Andrei Șerban, aki szerint nagyon sötét pillanatot élünk most.

„Valami az egész világban megváltozott. Shakespeare idejében is így volt: kiderült, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, nem az emberiség a kozmosz közepe, hanem a nap, az ember pedig kisebb, mint gondolták. Ez rengeteg pánikhoz és zavarodottsághoz vezetett. Ma hasonlót élünk át a Facebook megjelenésével, a tudományos felfedezésekkel, a globalizációval. Totális zavarodottságban élünk, és fogalmunk sincs, merrefelé haladunk. Zseniális, hogy Shakespeare milyen jól tudott egyszerre a saját koráról és a mienkről is beszélni” – vélekedett.

A teljes interjút itt olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok