“Már régebb óta ficánkolt bennem ez a csikó” – Bánfalvi Eszter szabadúszóként folytatja

2018 március 13. kedd, 15:46

Az Alföldi-féle Nemzeti Színház tagja volt, később Jordán Tamás Szombathelyre hívta, az idei évad végével azonban távozik a Weöres Sándor Színházból. Az Index arról is kérdezte, miért tartják megosztó személyiségnek és hogy hogyan élte meg a Jordán Tamás körüli botrányokat.

A teljes interjút itt olvashatja.

A kérdésre, miért szerződik el Szombathelyről, Bánfalvi Eszter úgy válaszolt: “Egyrészt a társam, Bányai Kelemen Barna is Budapestre szerződik, és túl nagy lenne a távolság köztünk ebben az életszakaszban. Ez önmagában is elég nyomós érv, de emellett úgy érzem, most egy kicsit megint repülnöm kell, valahová a bizonytalanba. Pedig alapvetően csapatjátékos vagyok, és a szombathelyi színháznak nagyon sokat köszönhetek, most mégis hangosabb a kozmopolita, Budapestre vágyó énem: minél messzebb vagyok, annál inkább vágyom vissza, vágyom a nyüzsgésre” – számolt be a színésznő, aki arról is beszélt, eddig kétlaki életet élt, itt is, ott is bérelt lakást, rengeteget ingázott, erre áldozott pénzt, paripát, fegyvert.

Bánfalvi Eszter / Fotó: HVG

“Ami gyakran meggyűrt, az a játszási rendszer. Szombathelyen minden bérletes előadásból 23-25-öt játszunk, 30-35 nap alatt. És ez nagyon igénybe veszi a színészt: az ember vagy elfásul, és egy idő után elkezd rutinból játszani, vagy mindennap új feladatot ad magának, hogy soha ne egy megszokott mederben folyjanak a dolgok. Szóval van rossz és jó oldala is: vállrándítás vagy építkezés. Én igyekeztem az utóbbihoz tartani magam, bár nem mindig sikerült. Az anyaszínház mindig elsőbbséget élvez, ami rendben is van, de ez a struktúra, a távolság már csak fizikálisan sem enged meg annyi szabadságot a külső munkákhoz, mint amennyit régebben, Budapesten megszoktam, és amire most vágyom” – fejtette ki Bánfalvi Eszter, aki leszögezte, a döntésnek nem volt köze a Jordán-ügyhöz.

“Már régebb óta ficánkolt bennem ez a csikó, de amikor elkezdődtek a botrányok, szó nem lehetett arról, hogy elmenjek a színházból. Pláne, mivel már akkor is teljesen nyilvánvalóvá tettem, hogy vállalhatatlannak tartom ezt a helyzetet. (…) Itt minden borult, a politika, a hatalom kénye-kedve szerint döntött, és ez mérhetetlenül elkeserített” – tette hozzá.

Annak kapcsán, hogy sok társadalmi ügyben felszólalt már elmondta: “Ha kérdeznek, elmondom a véleményemet. (…) Gondolkodtam már azon, miért alakulhatott ki rólam a kép, hogy olyan vagyok, mint egy atomreaktor. Szerintem a művészek 99 százaléka alapvetően szolidáris, empatikus, és előbb vagy utóbb belső kényszerből úgyis kiállnak valamilyen ügy mellett. De vannak olyan témák, amelyek nem befolyásolják a személyes reputációt: nem szokták politikailag megbélyegezni az embert, ha például egy állatmenhelyet támogat. Ha a fogyatékkal élőket, már rezeg a léc, de ha bedobom, hogy a romák szegregációja, vagy műsorvezetést vállalok a Pride-on – na, akkor máris jön az ítélet. Én az a típus vagyok, aki nem tud mit csinálni: ha valami nagyon zavar, és kérdeznek, kényesebb témákban is muszáj megszólalnom. Mondjuk, ha már így szóba került: lehetetlen, hogy nincs minden metrómegállóban lift a fogyatékkal élőknek” – fejtette ki Bánfalvi Eszter.

Arról, szabadúszóként hogyan tovább, úgy nyilatkozott:Kíváncsi vagyok, megkeresnek-e, színházzal, filmmel, és ha igen, akkor kik és mivel. Lehet, hogy arccal törlöm fel a betont, és kiderül, nincs rám kereslet. Most nagyon sok a kérdőjel. Amikor mostanában a szabadúszásról beszélgettem az ismerőseimmel, mindenki csak legyintett, hogy „ó, hát veled nem lesz baj”. Kicsit összeugrott a gyomrom, mert túl sokan mondták ezt, pedig még nincsenek konkrétumok. Illetve egy független munkát tudok már most, azt még idén mutatjuk be: a Trafóban fogok játszani Závada Péter Amphytrion-parafrázisában, Kovács Krisztián mellett”.

A teljes interjút itt olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok