Szűcs Nelli: “Az emberi értékek úgyis mindent felülírnak”

2018 március 15. csütörtök, 8:16

Csak februárban 21 este lépett színpadra a Nemzetiben, különleges Fedák Sári-estje túl van az ötvenedik előadáson, és decemberben mutatták be A sátán fattya című játékfilmet, amiben az anya szerepében láthatjuk. Szűcs Nellit a Demokrata kérdezte.

A Demokrata cikkéből:

1991-ben jelent meg Nagy Zoltán Mihály belső monológokból összeálló kisregénye, A sátán fattya, amely az orosz katonák által meggyalázott tizenhat éves szolyvai lány hányattatott sorsán keresztül beszél a háború pokláról. A nemrég bemutatott filmben több kárpátaljai színész is játszik, mások mellett Szűcs Nelli. “Először én is akkor hallottam a könyvről, amikor még Beregszászon voltunk, a főiskolán, és a Népszínház csinált belőle egy előadást. Sokáig valahogy mégsem foglalkoztatott, nem is olvastam, mígnem egyszer, már a debreceni időkben megkeresett Zsigmond Dezső, hogy filmet forgatna a műből, zömében beregszászi színészekkel, és az anya szerepében mindenképpen rám gondolt. Készítettünk is néhány próbafelvételt, ám a megvalósulásra, nagyrészt pénzhiány miatt, hét évet kellett várni. Ez idő alatt az is eldőlt, hogy a főszereplő az azonos című színpadi monodrámából már ismert, szintén beregszászi Tarpai Viktória, az apa pedig Trill Zsolt lesz” – számolt be a színésznő.

Szűcs Nelli / Fedák Sári - önálló est / Fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Szűcs Nelli / Fedák Sári – önálló est / Fotó: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Szűcs Nelli elmondta, ez egy összháborús történet, aminek sajnos még ma is van létjogosultsága: az iparszerű gyilkolásnak, a határok önkényes tologatásának, úgy tűnik, soha nem lesz vége. “A kollektív emlékezet pedig, ha nem is a szavak szintjén, de megőriz mindent. Ahogy a mi vidékünkön is megőrizte a német és orosz erőszakot, a Gulágra hurcolt és jobb esetben roncsként, rosszabb esetben soha vissza nem térő férfiak, nők emlékezetét. Minden falunak, családnak megvoltak a maga veszteségei. Nem kell messze menni, elég, ha Trill Zsolt nagyapját említem, akit a felesége és a hét gyereke mellől hurcoltak el Szibériába, mert valaki beárulta, hogy kártyázás közben azt mondta, úgy hallotta, Sztálin lebénult. Mindez nekünk, az utódaiknak is beépült a génjeinkbe, ezért is eshetett e film kapcsán elsősorban ránk a rendező választása” – véli a film egyik szereplője.

Szűcs Nelli magyar édesapa és orosz édesanya gyermekeként a Szovjetunióban nőtt fel. Arra a kérdésre, hogy voltak-e identitásproblémái, így felelt: “Őszintén mondom, hogy nem. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a lelkem az orosz, nagy, hatalmas, nyitott, talán túlságosan is kitárulkozó, az agyam, a szívem pedig a magyarságomért dobog. Ami inkább nehézséget okozott sokáig, hogy ukrán általános és középiskolába jártam, így amikor felvettek a kijevi főiskola magyar csoportjába, hiába beszéltünk kizárólag magyarul otthon, még anyukám is megtanult, verset mondani csak oroszul és ukránul tudtam. Manapság meg attól leszek kicsit ideges, amikor egy kalap alá veszik a népeket a politikusaikkal, vagyis, ha mondjuk, Putyin rossz, minden orosz rossz, mintha az íróink, zeneszerzőink, tudósaink soha nem léteztek volna. Bosszant ez a fajta emberi butaság, de igyekszem nem törődni vele. Az emberi értékek úgyis mindent felülírnak.”

A teljes interjú a Demokratában olvasható.