Szikszai Rémusz: “Nem tudom elképzelni magam egyetlen helyre kötve”

2018 március 21. szerda, 7:12

Azért állt be Andrei Şerbanhoz asszisztensnek a Radnótiban nemrég bemutatott III. Richárd című Shakespeare-drámába, mert “ebben a szakmában leginkább másoktól lehet ellesni a fogásokat”. Szikszai Rémuszt a HVG kérdezte.

A HVG cikkéből:

Szikszai Rémusz elmondta, azért vállalta el több tucat rendezés után a “segéd” szerepét, mert Andrei Şerban a premier után hazament New Yorkba, és ritkán tér majd vissza, ezért kellett valaki, aki a távozása után karbantartja a darabot. Ehhez viszont nem ártott végigasszisztálni a próbafolyamatot. “Rendeztem a Radnótiban két előadást, ismerem a színészeket. Megtisztelő közelről látni egy ekkora formátumú rendezőt, és ebben a szakmában amúgy is leginkább másoktól lehet ellesni a fogásokat. Ő maga Peter Brook asszisztense volt korábban” – tette hozzá.

Szikszai Rémusz / Radnóti Színház: Ádám almái olvasópróba / Fotó: Dömölky Dániel

Szikszai Rémusz / Radnóti Színház: Ádám almái olvasópróba / Fotó: Dömölky Dániel

Arra a felvetésre, hogy amint Şerban a III. Richárdban, ő is többnyire a hatalmi játszmákkal foglalkozik a rendezéseiben, Szikszai Rémusz így válaszolt: “Valójában sok minden érdekel az életből, a rendezéseim is sokfélék, csak mindig erre kérdeznek rá. Most például a Bábszínházban a Vihart fogom megrendezni, amely a halálról, az elszámolásról szól. Úgy látszik, mindenkinek vannak pillanatok az életében, amikor szeret összegezni, így ötvenhez közeledve én is. Kicsit tényleg unom már a hatalmat mint témát, mert apátia uralkodott el rajtam a közéletet illetően. Oda jutott a világ, hogy az abszurd irodalom csak enyhe skicc lett, mert egyszerűen nem tud annyira abszurd lenni, hogy a valóság ne írná felül. (…) Van, akinek a szaglása jó, másnak a szeme, és akad, akinek az elemző agya az erőssége. Nekem az igazságérzetemet zavarja rettenetesen, ami körülvesz. Négy éve eldöntöttem, hogy nem kapcsolom be a televíziót, azóta alig olvasok újságot, legfeljebb a szalagcímeket nézem meg a neten. Nem érzem annak a fontosságát, hogy a világ ‘ütőerén’ tartsam a kezem. Anélkül is tudom, hogy mindenütt folyamatosan disznóságok történnek.”

A rendező elmondta, azért nem akar egy kőszínházi társulatához tartozni, mert nem kedveli a pozíciókat, nem tudja elképzelni magát egyetlen helyre kötve, ahhoz túl szabad és demokratikus. “Inkább szakszervezeti vezetőként viselkedem, mintsem főnökként. A műszak számomra ugyanolyan fontos, mint a színészek, nálunk a hangosítótól a világosítóig mindenki a csapat része” – hangsúlyozta.

A felvetésre, miszerint pikáns volt, hogy a Vígszínházban éppen a múlt elhallgatását taglaló Bartis Attila-darab ment az ő rendezésében, amikor Marton László zaklatási ügye kirobbant, Szikszai Rémusz kifejtette: “Totál véletlen egybeesés volt. Ambivalens érzéseim vannak a történtekkel kapcsolatban. Mélységesen egyetértek azzal, hogy az embernek viselnie kell a tettei következményeit. Azt viszont ijesztőnek találom, ha hirtelen mindenki elkezd a bűnös fején ugrálni és a holttestére vizelni. A boszorkányüldözés legalább olyan ellenszenves, mint a tett, ami azt kiváltja. Hamvas Béla szerint ‘a tömegnek bélgondolatai vannak’, vért akar látni. Engem minden mozgalomtól kiver a víz. Szívesen összefogok a szomszédokkal, hogy vigyünk ételt a hajléktalanoknak. És jó lenne egy kávézó az otthonom mellett, ahol tudják a nevemet, s ha valaki ott hagy nekem egy csomagot, szólnak este. De a fröcsögéssé váló netes tömegkampányok kapcsán mindig a Brian élete jut eszembe, amikor azt kiabálták, hogy ‘Ti mind egyéniségek vagytok!’ A filmben is volt valaki, aki meg azt ordította ki a tömegből: ‘Én nem!'”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok