“A tehetség olyan, mint a tojásban a mag” – Jordán Tamás válaszolt

2018 március 24. szombat, 8:19

Nemrég töltötte be a hetvenötöt, de a szombathelyi színház igazgatása mellett arra is marad ideje, hogy számtalan darabban színpadra lépjen Budapesten. Jordán Tamást a Nők Lapja kérdezte.

A Nők Lapja cikkéből:

“Vallásos családban nőttem fel, és már egészen korán, 1949-től hittanra jártam. És a hitoktatóm azt az istent tanította nekem, akitől rettenetesen lehetett félni. Amikor a hivatástudatot próbálta elmagyarázni, azzal a metaforával élt, a tehetség olyan, mint a tojásban a mag, amiből kikel a kiscsirke. A tehetség az emberben lévő mag, ami egy idő után kibontakozik, én viszont mindezt úgy értelmeztem félre, hogy az a bizonyos mag konkrétan a pappá válás magja. Egyáltalán nem akartam pap lenni, semmi affinitásom nem volt hozzá, de attól rettegtem, bármit csinálok, akkor is pap leszek, mert bennem van a papi mag” – mesélte Jordán Tamás.

Jordán Tamás

“Amikor négy-öt éves gyerekek játszanak, kitűnik közülük a tehetség. A szeme villanásából látszik, hogy tehetséges, de hogy mihez, nem tudni, mert azt a környezeti hatások döntik majd el nála. Ha az iskolában lesz egy fantasztikus, szuggesztív személyiségű biológiatanára, a gyereket elkezdi érdekelni a biológia, és végül tehetséges biológus lesz belőle. Más szóval, a tehetségnek kezdetben nincs vektora, csak az látszik, ebből a gyerekből valami lesz” – fejtette ki a művész, aki azt is elárulta, már elmúlt negyvenéves, amikor rájött, miért akart annyira színész lenni. “Azért, mert attól féltem, olyan felnőtt leszek, mint amilyen gyerek voltam. Nem akartam zárkózott, befelé forduló, mindentől rettegő ember lenni, és nem tudatosan, de a színészben láthattam meg ennek a személyiségnek az ellenkezőjét” – tette hozzá.

“Szeretem élni a szerepet, amit kapok, s ezen azt értem, mindig találok magamban belső fedezetet azokra a mondatokra, amiket ki kell mondanom a szereplő nevében. Azt az igazságot, amit fel kell fedeznem a rendező segítségével, teljes mértékben képviselni akarom akkor is, ha annak megítélése negatív a néző szemében” – hangsúlyozta Jordán Tamás.

A művész azt is elmondta, alapvetően elkeseríti, hogy ma az emberek nem kíváncsiak egymásra, és még a közeli hozzátartozók sem szívesen beszélgetnek. “A szombathelyi színház átvételekor az volt az első számú célkitűzésem, hogy agórát hozzak létre, egy olyan találkozóhelyet, mint egy angol pub, ahol vannak törzsvendégek, ahol az embereknek egyre több az ismerősük, és ahová azért járnak, mert egymással akarnak találkozni, érezni akarják egymás kézfogását. A hatvanas években az Egyetemi Színpad ilyen hely volt, és azt remélem, ezt a légkört újra meg lehet teremteni. Egy hetvenhatezres városban csak akad ötven-hatvan ember, aki látni akarja a másikat! Olyan hangulatra vágyom, amiben valaki megkérdezheti, tudnak-e neki ajánlani egy vízvezeték-szerelőt, vagy vigyázna-e valaki holnap este a két gyerekre, és ketten-hárman is jelentkeznek segíteni” – mondta a szombathelyi színház direktora.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok