Ascher Tamás: “Ismerve Pintér Bélát, tudtuk, hogy jól megkapjuk a magunkét”

2018 március 25. vasárnap, 9:36

Hogyan lett előadáscím Ascher Tamásból? A rendezőt a HVG kérdezte.

A HVG cikkéből:

A Katona decemberben mutatta be az Ascher Tamás Háromszéken című Pintér Béla-darabot. Arra a kérdésre, hogy a színlap szerinti Ascher Tamás és Máté Gábor nevű szereplők történetének mennyi közük lehet a valóságos személyekhez, Ascher Tamás elmondta, semennyi. Pintér Béla nem kutatta az életük valós eseményeit, pedig bátran kérdezhetett volna; de őt nem ez érdekelte. A darab annak a sajtótámadásnak köszönhetően született, amit Pintér Béla a Bajnok című bemutatója után kapott. “A színház nem pletykalap, Pintér Béla nem bulvárújságíró. Nem óvatosságból nem voltak nevesítve A bajnok szereplői, hanem mert a hazugság, a hazug élet témája jóval tágasabban, többrétegűen vetődött fel abban az előadásban. Az új darabnak is inkább ürügyei vagyunk; nem személy szerint rólunk, inkább a nyolcvanas évek újító színházáról szól, amelynek hétköznapjai lázas alkotásból és kaotikus életviszonyokból voltak összegyúrva” – hangsúlyozta Ascher Tamás.

Ascher Tamás / Fotó: Stekovics Gáspár

Ascher Tamás / Fotó: Stekovics Gáspár

“Ismerve Béla kaján szemléletmódját, gúnyolódókedvét, nyilván tudtuk, hogy jól megkapjuk a magunkét. De a konkrét szöveget nem ismerhettük, hiszen Pintér nem kész darabbal kezdi a próbát, nincs jóváhagyott példány. Megvolt az első tíz oldal, amelyen jót mulattunk, a többi már munka közben készült el. Az utolsó héten Máté meg én megnéztük a kész darabot, javasoltunk ugyan kisebb változtatásokat, de ezek nem a személyünket érintették, inkább a dramaturgiai feszességet. (…) Színházunkban hagyomány, hogy a színészek nemcsak egymásról, de a rendezőkről is gyilkosan pontos paródiákat készítenek, úgyhogy megszoktuk és okulni próbálunk ezekből. A mostani előadás éppen azért nem bulvár, mert nem konkrét ügyeket ábrázol, miközben persze valódi gyarlóságokra mutat rá” – mondta a Katona főrendezője.

A budapesti és a határon túli színház konfliktusáról is szó van a darabban. Vidnyánszky Attila, akit a darab meg is idéz, régebben panaszkodott arról, hogy nem fogadta be őt a magyar színházi közeg, nem kapott osztályt a színművészeti egyetemen. Ascher Tamás szerint Vidnyánszky színháza a kilencvenes években egyike volt a legprogresszívebbeknek, a hazai szakma teljes rajongása övezte. “A darab egyébként nem nevezi meg, nem is ábrázolja Vidnyánszkyt, de megidéz egy magatartást, amelyik vélt sérelmekből merítve libidót, politikai támogatásból pedig lendületet és önbizalmat, nem akármilyen hatalmat épít fel önmagának. Így ma már panaszkodásról sem beszélhetünk – legalábbis remélem. Osztályt pedig nem bársonypárnán nyújtanak át valakinek, hanem az illető először elfogadja az egy-egy alkalomra szóló meghívást, elkezdődik egy közös munka, és ennek későbbi állomása az osztályindítás. Még az is kell, hogy az illető ne szidalmazza folyvást szakmai és politikai rágalmakkal az intézményt, amelynek a hívó szavára annyira vágyik” – fejtette ki a rendező.

Ascher Tamás szerint olyan dilemmák előtt áll az ember, mint a hetvenes években: megint morális kérdés, hogy milyen támogatást, meghívást, munkát fogad el, milyen lapnak ad interjút, milyen kontaktus elfogadható még bizonyos állami intézményekkel vagy általában az állam emberével. “Az is a hetvenes éveket idézi, hogy (más kollégákkal együtt) feketelistára tesznek a közszolgálati tévében, valószínűleg a rádióban is; erre egyébként – ahogy annak idején – most is inkább büszke vagyok” – tette hozzá.

A teljes interjú itt olvasható.

Az előadásból készült galériánkat ide kattintva tekinthetik meg.