“A színház egy közös varázslat” – Kiss Mari válaszolt

2018 április 09. hétfő, 8:11

Évtizedeken át a Madách Színház társulatának tagja volt, tíz éve pedig a szombathelyi Weöres Sándor Színház színpadán láthatja a közönség Kiss Marit. A Jászai Mari-díjas művészt a Budai Polgár kérdezte.

 

A Budai Polgár cikkéből:

“Gyönyörű helyen, Máriaremetén élünk. Amikor lassan három évtizede ideköltöztünk, akkor még az Ábránd utcán szánkóztak a gyerekek. A közeli Nagyréten, ami valaha a belvárosi emberek pihenőhelye volt, állt egy ringlispíl. Annak idején mi finanszíroztuk, hogy az utcánkban lefektessék a telefonvezetéket, sokáig kellett várni a gázra és a csatornázásra is, igazi külvárosi terület volt. Sokat változott azóta, de a fák szerencsére maradtak. Vidéki lány vagyok – Bükkaranyoson születtem –, mindig szükségem volt a falevélre. Most is egy erdei futásból érkeztem ide” – újságolta Kiss Mari.

Kiss Mari / Fotó: MTVA

Kiss Mari / Fotó: MTVA

Bódy Gábor Psyché című filmjében lóháton is láthatta a közönség. A színésznő elmondta, mióta négylábú családtagjaik „elhagytak” őket, azóta nem lovagol. “Férjem országos díjugrató bajnok volt, sokat tanultam tőle. Annyira tudok lovagolni, hogy már tudom, mennyire nem tudok. Rendszeresen kirándulok viszont, az erdei utakon helyes fiatalokkal szoktam találkozni. Miattuk is dühös vagyok azokra, akik nem tisztelik a természetet. Azt hiszem, a szemetelők lelke tele van bosszúval. Milyen ember az, aki kiszerelt ablakokat, több száz gumikereket hord a fák közé? Ha tehetném, a Nagyrétet is körbekeríttetném és parkőrrel őriztetném” – szögezte le Kiss Mari.

A színésznő elárulta, szívesen játszik kisebb társulatokkal, nézőként is érdekelik a kisebb, alternatív társulatok, szereti a Jurányi, a Stúdió K, és a MU Színház produkcióit is. “Több figyelmet érdemelnének, mint amennyit kapnak, nagy alázattal dolgoznak, de ugyanezt gondolom a vidéki társulatokról” – tette hozzá.

Kiss Mari az interjúban kiemelte, emberileg és szakmailag is sokat köszönhet a szombathelyi Weö­res Sándor Színháznak. “Itt játszhatok nagy klasszikusokat, és rengeteg kiváló rendezőt is megismertem. Most Zsótér Sándor rendez, de élmény volt Jeles Andrással, Alföldi Róberttel, Mohácsi Jánossal, Valló Péterrel, Béres Attilával és Réthly Attilával is együtt dolgozni. Rengeteg tehetséges színész játszik vidéken, jó lenne, ha ők is annyi figyelmet kapnának, mint a fővárosiak. Na, de a férjem szokta mondani, ne hordozzam a világ sorsát a vállamon” – fogalmazott a szombathelyi teátrum színésznője. “Nem tagadom, boldogsággal tölt el, amikor az utcán odajönnek hozzám, megölelnek és megkérdezik, hol láthatnak. És büszke vagyok rá, hogy voltak, akik elutaztak értem Szombathelyig és megnéztek. A színház egy közös varázslat, van, hogy fájdalmas, de mindig csodálatos” – hangsúlyozta.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok