Scherer Péter: “A tragédiákban a humort, a vígjátékokban a mélységet keresem”

2018 április 11. szerda, 10:04

Rejtő Jenő műveiből készült előadás a Karinthy Színházban a Nézőművészeti Kft.-vel együttműködésben. Scherer Pétert ennek kapcsán kérdezte a 24.hu. Lapszemle.

A 24.hu cikkéből:

Scherer Péter elárulta, viszonylag későn került kezébe először Rejtő-kötet. “Apám nagyon sokat olvasott, de Rejtő valamiért nem volt a kedvence. Szerintem azért, mert kapcsolódik hozzá egy ilyen urbánus, pesti, belvárosi életérzés, ami őt nem rántotta annyira magával vidéki értelmiségiként. Ezért nálunk Rejtő nem volt téma, csak akkor fedeztem fel magamnak, mikor az Arvisura társulattal csináltunk egy Piszkos Fred, a kapitány-előadást. Ezt a regényét már korábban is olvastam, az ‘Uram, a késemért jöttem’-poén is megvolt, de mélyebben ott kezdtem el ismerkedni Rejtő humorával” – mesélte a rendező.

Scherer Péter

Scherer Péter

“A Karinthy Színházból kaptunk egy megtisztelő felkérést, hogy csináljunk bármit, bármikor, bárkivel. Mikor felmerült Rejtő neve, én azonnal arra gondoltam: valahogy bele kéne szőni a mai plebejus, ‘buffós’ humort, amit Kapával is szoktunk használni. Ez ugyanis csodálatosan rímel a száz évvel ezelőtti, rejtői abszurdra. Hogy lehet ezt a kettőt összehozni? Itt jött jól, hogy eredendően építőmérnök vagyok, és rengeteg barátom dolgozik az építőiparban. Egyikük például évek óta ambicionál, hogy csináljunk egy darabot erről a közegről, mert olyan dumákat hall a melósai körében, amik simán überelik a Kapa-Pepe beszólásokat. Le is jegyzett párat. (…) Nem vagyok irodalomtörténész, de úgy látom, hogy az irodalomnak és a színháznak is vannak fekete bárányai. Ők azok, akik nem biztos, hogy kevésbé tehetségesek, mint nagynevű kortársaik, mégsem kanonizálódnak úgy. Nehéz megmondani, min múlik ez: az irodalmárok előítéletein, az általános ízlésen, vagy a művek tényleg nem állják ki az idő próbáját” – fejtette ki Scherer Péter.

Az alkotó elmondta, a tragédiákban mindig a humort, a vígjátékokban pedig a mélységet keresi. “Arra ambicionálom a színészeket, hogy bármilyen sötét a történet, mindig lehet benne helye a tragikomikumnak. A legnagyobb dráma közepén úgy jön egy nevetés, mint egy nagy pohár, jéghideg, buborékos szódavíz. Ez nemcsak elmélet, előadásról előadásra megtapasztaljuk. A Soha senkinek a családon belüli erőszakról, a Gyáva a drogfüggőségről, a Testvérest pedig a gyászról szól, és mindegyikben a humor a vivőanyag” – tette hozzá Scherer Péter.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok