Elindult a Bedi Eszti emlékdíj 2018 közönségszavazása

2018 április 14. szombat, 8:20

Bedi Eszti súgó, rendezőasszisztens emlékére 2017-ben alapított díjat a színházi háttérszakmák képviselői számára Venczel-Kovács Zoltán színművész és Tóth Zoltán fotós.

A jelölteket bemutató filmek idén is egy erre a célra bekamerázott autóban készültek egy-egy városi kocsiút során. A közönségszavazás 2018. április 23. 12 óráig tart, a díjátadó gálát április 23-én tartják a győri Vaskakas Művészeti Központban.

Az idei jelöltek: Érsek Viktor kellékes, Falvi Gabriella öltöztető, Fördős Sándor világosító, Holczhammer Balázs hangosító, Karácsony Szilveszter ügyelő, Papp Richárd világosító, Vörös József díszítő. Szavazni és a jelöltekkel készült kisfilmeket megtekinteni ide kattintva lehet.

Bedi Eszter / Fotó: Szalay Mona

Bedi Eszter / Fotó: Szalay Mona

Bedi Esztiről:

Bedi Eszti 1997-ben lett a Győri Nemzeti Színház társulatának tagja. Életreszóló kapcsolata a színházzal azonban jóval korábban kezdődött. Vasárnap délutáni Gózon bérlettel nagymamája hozta el először a sísáncnak nevezett épületbe, mely később, saját szavait idézve “az életévé lett”. Színházba járó gyerekként gyűjtötte az újságcikkeket, kritikákat, ezeket albumba ragasztgatta, majd addig nézegette, míg szinte mindet megtanulta kívülről. Félénk kislány kora óta rajongott a művészekért.

Mesélte, Vincze Gábor Pétertől annyira szeretett volna autogramot, hogy többször is megvárta a művészbejárónál, aztán mikor végre kilépett a művész úr az ajtón, Eszti elszaladt. Vágyott rá, hogy megnézze, mi történik a színfalak mögött, még Dévényi Tibi bácsinak is írt volna erről levelet, majd mégis úgy döntött, célravezetőbb, ha maga veszi kézbe a sorsát. Kezdetben a színház büféjében dolgozott, villámgyorsan mosogatott, hogy minden este szaladhasson a lépcső tetejére megnézni az előadásokat. Diákszínjátszó is volt, bár soha nem akart színésznő lenni, csak az számított, hogy színpad közelében lehessen. Aztán jött a várva-várt lehetőség, helyettes súgó állásra kapott ajánlatot, amit boldogan fogadott el.

A Régi nyár volt az első produkció, melyben súghatott, és végre együtt dolgozott az összes művésszel, akiket csodált. Úgy mesélte, nem indult zökkenőmentesen a munka; Gyöngyössy Katalin ugyanis nem értette bemutatkozáskor a nevét, ami bár rossz indítás volt, de végül a művésznő a premieren megajándékozta őt egy Tamási Áron novellagyűjteménnyel. A levelet, amiben megköszönte munkáját, Eszti évekig hordozta magával mindenhová. Rengeteg nagy név, temérdek köszönőcédula és premierajándék gyűlt össze Bedieszti dobozaiban, legendás, mindent tudó filofaxában, és a szívében. Sok év telt el, Eszter dolgozott, figyelt és segített. Figyelte a “nagyokat” Vlasics Ritát, Tarr Marit, Bujtor Istvánt és mindent megtanult, amit csak bírt. Egy ideje már szeretett volna tovább lépni, és mivel ezt is nagyon akarta, érkezett is a lehetőség. Többször segítette Kszel Attila munkáját gyerekdarabokban, majd a Szentivánéji álomban Máté Richárddal dolgozott először nagyszínpadon rendezőasszisztensként.

2011-ben felkérést kapott, legyen rendezőasszisztens Funtek Frigyes Equus rendezésében, ezt követően minden évadban párhuzamosan súgott és asszisztenskedett is. Egy interjúban azt mondta, elérte a célját, hiszen arra sose vágyott, hogy ő legyen a rendező. “Nagyon szívesen vagyok egy rendező jobb keze”– mondta. A színház mellett számtalan szerelem volt az életében. Venczel-Kovács Zoltánnal létrehozták és sikerre vitték a TartAlmas tábort, részt vett a Győrkőc Fesztiválok munkáiban, Nagy Balázs koncertjeinek koordinálásában, Kszel Attila stúdiós foglalkozásainak szervezésében, rendszeresen besegített a Vaskakas Bábszínház csapatának. Fúrt, faragott, kosarat font, kreatívkodott, ma a fél város az ő dobozaiban tartja legféltettebb kincseit. Imádott szervezni, nem volt olyan program, ötlet, amihez ne tette volna hozzá tapasztalatát, szívét, lelkét.

 
 

Kapcsolódó anyagok