Keresztes Tamás: “Valahogy mégis odaérkeztem, ahová vágytam”

2018 április 14. szombat, 8:04

Az Egy őrült naplója című monodrámájára hónapokra előre nem lehet jegyet szerezni, a Katona József Színházban megannyi főszerepet játszott már – a nemrég 40. születésnapját ünneplő színészt az Index kérdezte.

 

Az Index cikkéből:

“Az jó, ha az ember akar valamit az életben; fontos, hogy az embernek legyen valami szándéka az élettel vagy saját magával kapcsolatban, vagy hát szerencsés, akinek van ilyen. És még szerencsésebb, aki ezt el is éri, vagy legalább a közelébe jut. Valamivel ki kell tölteni az ittlétet, és ha az embernek van valamilyen hite, úgy sokkal izgalmasabb leélni egy életet” – mondta Keresztes Tamás, hozzátéve, úgy alakult az élete, hogy mindig tudott hinni valamiben. Szerencsének érzi magát, hogy ez megadatott neki. “Olyan hitem is van, ami az emberről és a lelkéről szól, de az a hit, amiről az imént beszéltem, az az ember saját kiteljesedésével kapcsolatos. Mondjuk, hogy szakmai hit. Kisgyerekkorom óta vágytam arra, hogy azt csináljam, amit ma. De pösze voltam, és sok más akadály miatt sem volt ez feltétlenül teljesen ésszerű hit. De nyüstöltem, és valahogy mégis odaérkeztem, ahová vágytam” – fogalmazott a színész.

Keresztes Tamás / Egy őrült naplója / Fotó: Révész Róbert, tiszatajonline.hu

“Általános iskolás ötödikes korom óta játszom színpadon. Akkor még a Debreceni Csokonai Színházban kaptam lehetőségeket, az egyetemre negyedjére vettek fel – akkor már majdnem nem is mentem el, mert féltem az újabb kudarctól. Ilyenekről beszélek: mindig próbálkoztam és próbálkoztam. Tulajdonképpen nem elhatározásról volt szó, hogy márpedig én színész leszek, hanem egy rendíthetetlen, visszatarthatatlan vágyról. Ez magától megvolt, nekem azt kellett hozzátennem, hogy a hajamnál fogva kiemeljem saját magamat a kudarcokból és bizonytalanságokból. Azok a fontos pillanatok, amikor az ember ilyenkor tud venni egy nagy levegőt, és tovább tud menni – talán ez benne a teljesítmény. Hinni abban, hogy ha ennyire vágyom valamire, akkor azt nem szabad feladnom” – hangsúlyozta Keresztes Tamás.

A Katona színésze nemrég ünnepelte 40. születésnapját. “Valahogy olyan különös, olyan bizarr ez a negyven. Semmi rosszat nem ad, sőt, inkább valami különös jóérzéssel tölt el. Ez már nem kölyökkor, ez már a fiatalság határa. Lassacskán már jóindulattal kell rám azt mondani, hogy fiatalember, és most már sokesélyes lett, hogy mennyi van még hátra, hogy lesz-e még egyszer ennyi. Megtörtént egy életszakasz, de hál’ istennek nem érzem, hogy elrepült. Úgy érzem, mintha már százharminc éve élnék – olyan régen volt az a kisgyerek, aki voltam! De lehet, hogy csak azért tűnik minden ilyen távolinak, mert rossz a memóriám, nagyon sok mindenre nem emlékszem. Olyan sok helyen jártam már a világban, és vannak, akik csodásan vissza tudják idézni, hogy hol milyen vendégjátékuk volt, én meg még a városnevekre sem emlékszem. Ez elég rémítő. Néha félek, hogy öregkoromra elmegy az agyam” – számolt be Keresztes Tamás.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok