“A végére megint kedvem támadt darabot írni” – Térey János a POSZT-válogatásról

2018 április 15. vasárnap, 14:40

Térey Jánost a Színház.net kérdezte. Lapszemle.

Az idei POSZT egyik válogatója szerint a magyar nyelvű színház bár jócskán társadalomkritikus, és bátran, vagy legalábbis harsányan politizál, de művészi értelemben nagyon ritkán radikális, darabválasztásban megúszós, nem szeret nagyot kockáztatni.

A Színház.net cikkéből:

Arra a kérdésre, hogy miért vállalt el az idei találkozó válogatói tisztségét, a drámaíró így felelt: “Kalandvágyból, vágnám rá kapásból. Valójában tudásvágyból. Amíg nem gondol bele valaki a számokba – 182 előadást láttam az egy év alatt –, addig nem is tudatosul benne, mennyire időigényes munka ez, nem csupán jókedvű road movie. Főállásban dolgozó ember aligha teljesíthetné a szervezők kívánalmait. Gyakran előfordult, hogy délután egy vidéki városban, este pedig már Budapesten néztünk előadást. Lássuk most csak a jó részét. Soha vissza nem térő alkalom, hogy megismerjük a Kárpát-medence összes magyar nyelvű színházát. Például tudom, mi az, amit manapság is be mernek mutatni kortárs szerzőtől, és mi az, amit nem. Ezért a tapasztalatért is vállaltam el. Egyébként meg a végére megint kedvem támadt darabot írni.”

Térey János / Fotó: Valuska Gábor, szinhaz.net

Térey János / Fotó: Valuska Gábor, szinhaz.net

Térey János szerint magyar nyelvű színház – azon belül a magyarországi különösen – jólfésült és jól nevelt. “Igaz, jócskán társadalomkritikus, és bátran, vagy legalábbis harsányan politizál, de művészi értelemben nagyon ritkán radikális. Darabválasztásban megúszós, nem szeret nagyot kockáztatni. Hatalmas komfortzóna az egész. Általában az az előadás járja körbe a Kárpát-medencét, amelyik egyszer már bombasiker volt a Ku-Damm-on, a Broadway-on meg a Nagymező utcában is. Amin nem kell sokat gondolkodni. Kevés helyen mernek foglalkoztatni pályakezdő szerzőket, kezdő rendezőket szerencsére igen. Mindenki ugyanazokat a klasszikusokat játssza, eltérő játékstílusban. Inkább négy-öt Ahogy tetszik, Vérnász, Kurázsi mama és Tartuffe zsinórban, mint egyetlen, eredeti kortárs darab kőszínházban. Pedig közben olyan szerzőket olvasok kurátorként, mint Terék Anna vagy Znajkay Zsófia, de eszembe jut Fekete Ádám is. Pedig közben bizonyos huszadik századi alapdarabokat egyszerűen eltörölt az idő, mert elhaltak a problémáik, mert sokkal súlyosabb problémák váltották fel őket, ezért sehogyan sem bűvölhetőek életre, ilyen például A fizikusok, A vágy villamosa vagy az Üvegfigurák. De azért folyamatosan nyüstölik őket. Schiller Don Carlosa viszont annál elevenebb. A kivételek közül kiemelném a Figura Stúdió Színházat Gyergyószentmiklóson. Egy tizenötezres városban is létezhet eredményesen művészszínház üde repertoárral” – sorolta a válogató.

Térey János úgy véli, sokan azért nem kockáztatnak, mert félnek. “Félnek másfél-két oldalnál tovább olvasni a pályakezdők drámáit, azok lehetőségeibe belelátni, mert az már idő lenne. Nem baj, úgyis kéznél van a Ványa bácsi. Félnek nem annyira politikai, mint inkább gazdasági okból is. Egyetlen állami szerv, egyetlen önkormányzat sem támogat szívesen üres széksorokat, és a statisztikákat rendszeresen be szokta kérni a minisztérium. A színigazgatók minden változáskor tartanak a törzsközönség elpártolásától, pedig a vér- és arculatfrissítés időnként megúszhatatlan. És bár vidéken jóval kisebb tereket kell megtölteniük, a város kultúrafogyasztóinak száma is kevesebb: az előadás egyetlen évadot él, ha vígjáték vagy operett, akkor legfeljebb néhányat. Pontosan értem, hogy miért nem kockáztat Eszenyi Enikő, amikor három játszóhelyről, köztük egy ezerfős, magyar mértékkel nézve tehát óriási nézőtérről van szó. Ez egy előadásgyár. Biztosra kell mennie, és ez áldozatokkal jár. Csak közben mi meg unatkozunk” – fogalmazott a szerző.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok