Vidnyánszky Attila: “Elsősorban a szívre, lélekre szeretnék hatni”

2018 április 20. péntek, 9:10

A Nemzeti Színház élén immár második mandátumát kezdő Vidnyánszky Attila a Figyelőnek nyilatkozott az elkövetkező 5 év terveiről, a magyar színházi nyelv megtalálásáról és egy lehetséges budapesti színházi olimpiáról. Lapszemle.

A Figyelő interjújából:

Vidnyánszky szerint a tervezett strukturális átalakítások már megvalósultak, a Nemzeti Színház olyan rendszerben működik, amilyenben egyetlen magyar nyelvű teátrum sem. “Nagyjából a harmadik évadra alakult ki a hat pillérre épülő struktúra. Ennek első pillére a repertoárszínházi működés. A kezdeti évadokban 13-14 bemutatót tartottunk, így épült fel a közel félszáz címből álló repertoárunk. Az intézmény nézettsége 95 százalék feletti. Mindennek az alapja egy nekünk megfelelő színházi nyelv mentén való gondolkodás. Ez egy magyar színházi nyelv. 30-40 esztendeig a szovjet-orosz színjátszás hatott a magyarra, az elmúlt huszonöt évben pedig a német. Az úgymond trendi társulatok mind a mai napig a német modellből merítenek inspirációt. A magyar színházi nyelvhez Bartókot és Kodályt szoktam példának hozni. Ők egyszerre ragaszkodtak a nemzeti kultúrához, miközben átszűrték magukon a teljes régió kultúráját. Ők is keresgélték a magyar színházi nyelvet, így született a Székely fonó, a Háry János, A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára, s természetesen a népzenéhez és a néptánchoz nyúltak. Míg a német vagy az orosz színházi nyelv szövegcentrikus, és előbbi az agyra, utóbbi a szívre hat elsősorban, addig Bartók és Kodály művei a lélekre. (…) Mivel a közönséget nevelni kell, s mivel nyitottak vagyunk más, egyedi színházi formákra is, ezért befogadó jelleggel játsszuk más társulatok előadásait. Felismertük, micsoda szakadékok tátonganak a vidéki és a fővárosi, a határon túli és a magyarországi együttesek között. Az elmúlt évadban száznál több vendégprodukciót mutattunk be” – tette hozzá.

Vidnyánszky Attila

Vidnyánszky Attila úgy véli az elmúlt öt év legfontosabb eseménye most következik, hiszen a Csíksomlyói passiót a híres búcsú helyszínén, a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyeregben mutatja be a társulat augusztus 18-án, ami a szervezők szerint legalább hetvenezer nézőre számíthat majd. De színházigazgatói tervei között szerepel a Nemzetközi Színházi Olimpia budapesti megvalósítása is, amely egy nagyszabású fesztiválként képzelhető el, megszámlálhatatlan társulat szereplésével. A jelenleg zajló V. Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozót, ahol 27 előadást láthatnak a nézők három hét alatt, szintén büszkén említi színházigazgató. Vidnyánszky ugyanilyen fontosnak tartja azt is, amit a nem hivatásos együttesek felkarolása érdekében tesz a Nemzeti, kiemeli példul a Pajtaszínházi programot, melynek keretén belül több mint hetven amatőr csoportot támogatnak, mentorálnak.

A kérdésre, hogy milyen módon szeretné kibontakoztatni a művészeti feladataként meghirdetett magyar színházi nyelvet, így felelt: “Elsősorban nem gondolkodtatni akarok; a szívre, a lélekre szeretnék hatni, nyíljon ki a nézők lelke, s azon keresztül áramoljanak a gondolatok. A Háryban is ott az irodalom, azonban mégsem az a lényege, egyféle trambulinnak használja Kodály. Úgy kellene tudnunk mesélni, ahogy Arany János a balladáiban. Csak a lényeget mondja el, a többit a befogadó tölti ki. Szabadon, száguldóan, metaforisztikusan, mint a magyar nép fogalmaz a balladáiban.”

A teljes interjú a Figyelőben olvasható.