Tordai Teri: “Nem a megérdemelt pihenést, hanem az életet szeretném élvezni”

2018 április 24. kedd, 11:17

A kiváló és érdemes művész Tordai Teri a Jászai Mari-díj után nemrég a Kossuth-díjat is átvehette. Színházról, családról, szövegtanulási stiklikről és jövőbeni terveiről is mesélt a színésznő a Magyar Időknek. Lapszemle.

A Magyar Idők interjújából:

Arra a kérdésre, mire gondolt, miközben átvette a Kossuth-díjat, Tordai Teri úgy felelt: “Három ember jutott eszembe. Egyik az édesanyám, a másik kettő a szakmai és a beszédtanárom, Pártos Géza és Vámos László. Az ég felé nézve nekik köszöntem meg a díjat. Elrepült az életem – remélem, még csak a háromnegyed része -, mert még óriási terveim vannak. Nem a megérdemelt pihenést, hanem az életet szeretném élvezni. Talán furcsa, hogy valaki ilyen idős korban ezt mondja, de 76 évesen óriási dolognak tartom, hogy még mindig van munkám, gondolnak rám, és ki is tüntetnek. Ezt úgy is föl lehet fogni, hogy “ilyen későn vettek észre, Terike?”. De én úgy gondolom, hogy de jó! Még mindig benne vagyok a forgalomban.”

Tordai Teri / Újszínház / Zserbótangó

“Életem egyik meghatározó személyisége édesanyám, aki izgalmas egyéniség volt, és akihez mindig ragaszkodtam. Felső tagozatban magyart tanított, bábszakkört vezetett, gyerekdarabokat írt. Anyuka nem nagyon szerette a drámai szerepeimet a Nemzeti Színházban, inkább a komédiákban nézett meg, vagy ha győztes királynőket játszottam” – emlékezett a színésznő. “Tudja, mit kell otthonról hozni? Az odafigyelést és az őszinteséget. Mindig azt kell figyelni, hogyan tudnék segíteni a másiknak. A lányom (Horváth Lili – a szerk.) ezt nagyon jól csinálja. Büszke vagyok rá, mert már nagyon fiatalon Jászai Mari-díjat kapott, és azért is, mert a színészi hivatás mellett három gyönyörű gyereket nevel. (…) Engem igazából a hároméves lány- és a két kamasz fiúunokám tart fiatalon. Ők már mindent másként látnak (…) Minden nagymamának csak azt tudom javasolni, hogy ne magából induljon ki, felejtse el, hogy mi milyen gyerekek voltunk, inkább figyeljen az unokáira. Tanítsa meg őket mindenre, amire hagyják, és tanuljon meg tőlük mindent, amit csak tud” – nyilatkozta Tordai Teri.

Horváth Lili és Tordai Teri

Lányával, Horváth Lilivel többször játszottak már együtt, jelenleg a Bethlen Téri Színházban a Nőkből is megárt… című darabban tűnnek fel. A művésznő szerint a munkájukban már a kezdetektől jól kezelik a rokoni kapcsolatot: “Először Veszprémben a Warrenné mesterségében dolgoztunk együtt. A darabot Benedek Miklós rendezte, Lili még főiskolás volt. Ő Zsámbéki Gábor növendéke, én Pártos Gézáé. Mindketten komoly alapokat kaptunk ahhoz, hogy a színpadon nyomban elfelejtsük, hogy az életben a legközelebbi rokonok vagyunk. Remélem, ő is olyan hosszútávfutó lesz, mint én.”

Jelenleg az Újszínház társulatának a tagja, melyről így nyilatkozott: “Az Újszínházban Koncz Gáborral, Esztergályos Cilivel, Bordán Irénnel mi képviseljük az “idős generációt”. Nagy ajándék, hogy idekerültem, hogy még létezik ilyen ékszerdoboz, mint ez a színház. A fiatalokkal türelmesek vagyunk, szeretjük őket. Az egész társulat számára fontos, hogy egyre jobbak legyünk, bár nem könnyű feladat csak magyar darabokat játszani. Nem csupán bátran, büszkén is vállalom a szerepeimet, így legalább az előadásainkra az unokáimat is el tudom hívni. (…) Három évvel ezelőtt hollandokkal forgattam, francia nevelőnőt játszottam. Én voltam az egyetlen magyar színész. Azóta is könyörögnek, hogy játsszak megint külföldön, de nem akarok. A nyelvet sem beszélem megfelelő szinten (…) Pedig elmondták, hogy olyan alkat, mint én, aki nincs fölvarrva, és ilyen szépen öregszik, alig van. Kimehetnék forgatni, tudom, hogy kellenék is, de most már menjenek a fiatalok! Drukkolok nekik.”

Nemrég mutatták be a Zserbótangó című darabot, amelyben Esztergályos Cecíliával láthatóan lubickolnak a két kiöregedett művésznő szerepében: “Hát persze, hiszen két teljesen különböző típusú színésznő játszhat el két hajdanán rivalizáló művésznőt. Esztergályos Cili a mérhetetlen energiájú és humorú komikát, én pedig a szentimentális, néha pikírt Klárit, az egykor ünnepelt tragikát. Azért is szeretem ezt a néha vicces, néha keserédes darabot, mert az is benne van, hogy a hit milyen fontos. Amikor nagyon rossz helyzetbe kerültem, nekem is sokszor segített, hogy ne legyek gyűlölködő, irigy vagy haragos” – meséli a színésznő.

Tordai Teri / Újszínház / Zserbótangó

Tordai Teri elárulta, különleges technikája van a szereptanuláshoz: “A kollégák közül többen rámondják a szöveget diktafonra, és azt hallgatják. Én viszont még a nagy szerepeket is leírom kézzel. Például csúcsforgalomban – remélem, a rendőrség most nem figyel – magam mellé teszem a papírt, s míg állok, várok, tanulom a szövegem. De mindig van három mondat, amely valahogy kiesik a fejemből. Azokat kis cetlire leírom, és elrejtem valahová. Vagy a ridikülbe csúsztatom bele, vagy más kis stiklit alkalmazok. Végtelen szorgalmat és kitartó munkát igényel, ha valaki ezt a szakmát sokáig és jól szeretné gyakorolni. Remélem, még sokáig szükség lesz rám a színházban. Ha esetleg nem kapok feladatot, akkor majd keresek magamnak.”

A teljes interjú a Magyar Időkben olvasható.