Szervét Tibor: “Azt a színházat szeretem, amely felismerésekhez vezet”

2018 április 28. szombat, 8:00

Láthatjuk mozifilmben, tévésorozatban, színpadra lép vígjátékban és drámában egyaránt. A Thália színész-rendezője próbál, amennyire lehet, szabad maradni. Szervét Tibort a Szabad Föld kérdezte.

 A Szabad Föld cikkéből:

“Szerencsés vagyok, hogy ennyiféle, jobbnál jobb lehetőséget ajánlanak. Az igencsak nehéz lehet, amikor egy színésznek egzisztenciális okokból el kell vállalnia azt is, ami egyébként taszítja. Például alkalmatlan vagyok arra, hogy a politikusokat vagy a politikát komolyan vegyem. A politika egyszerűen nem része az életemnek. Ezért becsülöm a jó sorsomat, hogy nem kényszerítenek politizáló darabokba, szerepekbe a színpadon” – mondta Szervét Tibor.

Szervét Tibor

A színész úgy látja, az előadásoknak csupán elenyésző része az olyan próbálkozás, amelyben a rendező és/vagy a társulat politikai üzeneteket közvetít, merthogy a darabok zöme egyszerűen nem viseli el ezeket a közéleti kikacsintásokat. “Ennél még rosszabb a helyzet, ha a ‘korszerű effektek’ valamit leplezni hivatottak; mondjuk azt, hogy az alkotóközösségnek nem volt elég ideje, kutató értelme, igazságkereső ambíciója ahhoz, hogy az adott színdarab igazi, lényegi erejét elkapja. Én az olyan színházat szeretem, amelyik emberi felismerésekhez vezet. Amikor egy igazi történetet olyan módon mesélünk el, hogy a néző azt érzi: te jó ég, pont, mint az anyám, a szomszéd Józsi vagy én! Hamlet szerint a színész, ha valódi ereje van, ‘könny árba fojtaná a színpadot s irtóztató beszéddel repesztené meg a nézők fülét, hogy a vétkes megőrüljön belé, képedjen az igaz, s a közönyös zavarba essék…’. A színház, műfajtól függetlenül, hatalmas emocionális tér – tud lenni. Sajnos csak ritkán az. Szerintem a színház ezt a küldetését alul teljesíti” – fejtette ki Szervét Tibor.

A művész szerint európai színházaknak két gyökerük van: a dionüszoszi és az apollói. ‘A dionüszoszi a zsigereket mozgatta meg, az élvezetekről, az ivásról, az őrjöngésről, a kontrollvesztésről, a szexről, szóval az ember ösztönlényéről szól. Az apollói viszont az ember isteni lényéről és isteni lényéhez szól, az istenekkel való viszonyról, arról, ez hogyan hat az emberi életre. És ezt mi szép lassan elfelejtettük. Nem beszélgetünk elégszer nagy dimenziókról. Kicsik lettünk, és inkább magunkhoz kicsinyítjük az egyébként nagy dimenziójú dolgoknak a határait is, ahelyett, hogy magunkat igyekeznénk felemelni’ – fogalmazott a Thália színésze.

Szervét Tibor márciusban ünnepelte 60. születésnapját.  A kérdésre, megrengette-e az évforduló, így válaszolt: “Nem. A hétköznapok is sokszor megrengetnek, sokszor teremt válságokat az élet, ez nem kötődik születésnaphoz. Egyáltalán nem mondhatom, hogy most minden rendben van velem, de azt remélem, van erőm szembenézni a válságaimmal. Próbálok, amennyire lehet, szabad maradni. Ez sok mindentől függ; döntés, vágy, rengeteg belső munka kell ahhoz, hogy ne uralhassanak se a környezetem szeszélyei, se a saját gyarlóságaim.”

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.