“Intézményes háttér nélkül vált intézménnyé” – Meghalt Fehér Elephánt

2018 május 25. péntek, 13:22

Tragikus körülmények között elhunyt Fehér Alfréd alias Fehér Elephánt, akit hosszú évek óta ismert a színházi szakma, mint rövid színházi kritikák, reflexiók szerzőjét.

Fehér Elephant / Fotó: Leo Pinter

Fehér Elephánt / Fotó: Leo Pinter

Fehér Elephánt hosszú ideje a magyar színházi élet elidegeníthetetlen része volt, rengeteget járt színházba, és jellegzetes öltözékéről, turbánszerű fejfedőjéről azok is megjegyezték, akik nem tudták, ki ő. A színházi kritikák írása mellett zenetanárként dolgozott a fővárosban.

“1982 óta követett minket (Stúdió K), mint ahogy minden művészeti kezdeményezést, ami nem akar bevált utakon járni. Abban az évben mint pártoló aktív tag csatlakozott hozzánk, akik a színházi munka helyett aktív (politizáló) kulturális fórumot, igazi klubot csináltunk az Akácfa utcában. Megkérdezte, miben segíthet. Mondtam neki, a teakészítésben és felszolgálásban. Tálcát ő hozott, amin egy ELEFÁNT volt. Mivel egyikünk se volt képes az igazi nevén szólítani: Alfréd, mert annyira nem olyan volt, valaki (talán Orsi Bathory) elkezdte Elefántnak hívni. Ráragadt.(Mellesleg amellett, hogy vegetáriánus volt és nagy teás, írtózott a dohányfüsttől.) Nem kellett vele mindenben egyetérteni, hiszen legtöbbször az újdonság élménye a legfelső fokú leg-ekre ragadtatta. Ezért kritikáiban a megérdemelt tetszéseit mindig az évad előadásainak hirdette. Ahogy ismerem, “onnan” is küldi a lelkesedést, ha újat lát. Ne nyugodj békében, Elepant!” – írta róla Facebook oldalán Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója.

“Jól írt, és minden érdekelte. Mikor egyszer azt mondtam MGP-nek, hogy ők ketten maradtak régi vágású, írni is tudó színházi ínyencek, azt felelte, ő is bírja az Elefántot, kedvére való” – reagált Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője.

“Mindenféle intézményes háttér nélkül vált intézménnyé: ő volt a két lábon járó magyar blogger-színikritika. Fiatal műfaj, amilyen ő is volt-maradt” – fogalmazott Herczog Noémi kritikus.

Míg Bóta Gábor újságíró-kritikus úgy emlékezett: “Élvezetes volt olvasni és dumálni, vitatkozni vele a szünetekben. Maga volt a rajongó, perlekedő, dühöngő színházimádat. Fogyhatatlan energiákkal nézett temérdek mindent, és elvi megfontolásból nem nézett bizonyos dolgokat. Írásban gyakran dicsért, szóban akár vaskosan szidott, de, ahogy jelezte is a blogján, tényleg csak arról írt, ami tetszett neki. Jelenség, nagy fazon volt!”

Forrás: Színház.org, Facebook

 
 

Kapcsolódó anyagok