Vígszínház

“Egy kicsit szerelmesnek kell lenni a darabba” – Presser Gábor volt az Alinda vendége

A mai napon 70. születésnapját ünneplő zenészt, a Vígszínház zenei vezetőjét faggatta Veiszer Alinda többek között A padlásról és a Marton-botrányról.

900. előadásán is túl van A padlás. Presser Gábor – aki Sztevanovity Dusánnal és Horváth Péterrel közösen írta a musicalt –  ennek kapcsán elmondta, az embernek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy már életében megtanulja, mit jelent “halott szerzőnek” lenni. “Ma már senki nem húzza fel magát azon, ha Shakespeare-t játszanak ballonkabátban. Hogy egy darabból kivesznek jeleneteket, vagy belekerülnek, sorok, mondatok, amiket nem a szerző írt. A szerzőt hét részre vágják, megrázzák, és kiveszik belőle. Általában ez történik a színdarabokkal. Erre szoktuk moindani, hogy nem szeretjük az élő szerzőt, mert bejön, és azt mondja: ‘dehát ezt nem is így írtam!’ Valójában a rendezők, a színházak, a dramaturgok nem azt szeretik, amit az élő szerző írt, hanem azt, amit ők csinálnak belőle” – fejtette ki Presser Gábor.

Idén amerikai verzió is készül A padlásból, ezzel kapcsolatban a szerző elárulta, fogalma sincs, mit fog látni belőle. “Elméletileg dolgoznom kell majd, amikor a zenélés sorra kerül, ez persze nagyban függ attól, hogy mennyire leszek szerelmes abba a darabba, amit a kezünkbe adnak. Egy kicsit szerelmesnek kell lenni a darabba, mert össze leszek vele zárva, kimegyek betanítani, próbákat tartani, netán a szereplőválogatásra. Ott egyedül leszek, legalább egy darab legyen, amibe szerelmes vagyok” – fogalmazott Presser Gábor.

A Vígszínházban évtizedek óta alkotótársak Marton Lászlóval. A rendező tavaly napvilágra került zaklatási ügyeivel kapcsolatban Presser Gábor így nyilatkozott: “Nem akarok senkit minősíteni, de soha nem derült ki, hogy pontosan mi az igazság, hogy pontosan mi a hazugság. Nekem egyetlen dolog szűrődött le, az, hogy a mi szakmánk, a színházi szakma, a filmes szakma – talán a zenész szakma nem tartozik így ide -, milyen szépen leszerepelt, milyen szépen kihasználta ezt a helyzetet arra, hogy ‘jaj de jó, most minden el van intézve’, a Marton most ebbe bele fog halni, de innentől mindenki tiszta és ártatlan.”