Székely Kriszta: “Hiszek a minőségben, a jó ízlésben”

2018 május 27. vasárnap, 8:18

A Kékszakáll operettszínházi előadásában a királyból szenátor, a lovagból vezérigazgató lett, a királykisasszony meg úgy hamis, ahogy van. A modernizált változat rendezőjét a 168 Óra kérdezte.

A 168 óra cikkéből:

Székely Kriszta elmondta, ez jóval korábbi darabválasztás és felkérés volt, tehát a Magyarországot is elérő metoo-mozgalom nem befolyásolta a koncepciót. “A jelenség, amire a Metoo is reflektál, már sokkal korábban létezett, most az történt, hogy beszélni is elkezdtünk róla. Nem attól jött létre azonban a jelenség, hogy beszélni kezdtünk a hatalommal való visszaélésről. Az Operettszínház és az én szándékom is az volt, hogy az aktualitások ellenére nem változtatunk az eredeti koncepción, sőt fontosnak tartottuk, hogy a színház élesen reagáljon a kialakult társadalmi helyzetre” – hangsúlyozta a rendező.

Székely Kriszta / Fotó: Bíró András

Székely Kriszta / Fotó: Bíró András

“Én nem akartam aktuálpolitikai dolgot csinálni, inkább az elrajzoltságon, a humoron és az emberi természeten keresztül szerettem volna bemutatni a kékszakállságot. A mi előadásunk szövegét az írókkal (Szabó-Székely Ármin, Lőrinczy Attila) egy ötvenes évekbeli irodaház mindennapjaira adaptáltuk, ami rendkívül erős gesztus, ismervén az eredeti darabot. Törekedtem rá, hogy a királyok és udvarhölgyek világában játszódó eredeti történet minél közelebb kerüljön a mai nézőhöz” – mondta a rendező.

Székely Kriszta szerint ez az operett eleve azért íródott, hogy kiröhöghessünk bizonyos toposzokat. “Nincsenek benne sötét dallamok, és értelmetlen lenne agyonintellektualizálni vagy nem létező mélységeit keresni. Arra ott van a Bartók-féle Kékszakállú. Nem éreztem, hogy az előadást meg kellene terhelni a zenei anyagától idegen dolgokkal” – mutatott rá az alkotó, aki azt is elárulta, hogy miért épp az ötvenes évekbe emelte át Kékszakáll lovag, Fleurette királylány és Saphir herceg történetét: “Az volt a lényeg, hogy a történet időben valahogy a női emancipáció elé kerüljön, hogy hihető legyen a nőgyűjtögetés és a ‘használt’ nők eldobálásának divatja, viszont ne is legyen nagyon távol a mától. Tehát hogy a szüffrazsettek kora mögé célozzuk be a sztorit.”

Székely Kriszta az interjúban kiemelte: hisz a minőségben, a jó ízlésben, és abban, hogy a művészetnek új dolgokat, új gondolatokat kell mutatni. “A kikapcsolás nem mindig azt jelenti, hogy agyatlanítjuk az embereket. Az igényes előadások azonban képesek kimozdítani a nézőt saját, megszokott világából” – tette hozzá.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.