“Nincsenek megmásíthatatlan törvények” – Boross Martin válaszolt

2018 május 30. szerda, 7:26

A miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon tartják a Semmelweis című opera ősbemutatóját. Boross Martint, az előadás rendezőjét a Magyar Online kérdezte.

A mon.hu cikkéből:

Boross Martin elmondta, egyrészt izgatta maga a “hibrid műfajú” darab – opera, oratórium, musical és dalciklus egyszerre –, ami ráadásul az első zenés színházi munkája. “Mi egyébként az oratórikus kórkép megnevezést használjuk rá. A librettó allegorikus, lírai. Így nekünk kellett történetet, viszonyokat, karaktereket, képeket alkotnunk – a feladat jellege és nagysága már a felkérés pillanatában is látszott. Alkotóként izgalmas ellentmondás: egy erős, kötött keret, de a kereten belül rengeteg szabadságunk van: rá vagyunk utalva a zenére és erre a szabadon áradó szövegre, miközben saját asszociációnkra alapozva elmondhatjuk, amit szeretnénk. Legfontosabb vonzerő a téma maga: úgy bemutatni a Semmelweis-jelenséget, hogy túlmutasson egy életrajzi-romantikus-heroizáló előadáson, valamint hogy megtaláljuk és megmutassuk, mi volt az ő ügye, túl a kliséken – ‘az anyák megmentője’ –, és miért kellett száz év, hogy rehabilitálják ennek a boszorkányüldözést elszenvedett embernek az emlékét. Az is számított, hogy az Operettszínház teljesen szabad kezet adott: hozhattam saját művészeket, alkotótársakat, és akkor már az is érdekes volt, hogy ezek a nagyon különböző színházi nyelvet beszélő művészek miként találkoznak egymással” – számolt be a rendező.

Boross Martin / Fotó: Dívány

Boross Martin nem érzi kitérőnek ezt a munkát, úgy látja, hogy ez az előadás is hordozza a minden más munkájára jellemző kísérleti jelleget. “Gyakran dolgozom alkalmi formációkkal is, ahol többféle színházi nyelv keveredik, és mindig azt reméljük ettől, hogy megtermékenyítőleg hatnak ezek a különbözőségek egymásra. Semmelweis című produkció esetében a zene, kortárstánc, maszkos színészi játék, animáció ezek a kifejezésformák. A különböző háttereink miatt tanulunk egymástól. Közös világot próbálunk teremteni a sokfelől érkezett alkotókkal. Ez persze kihívás” – hangsúlyozta az alkotó.

Boross Martin az interjúban azt is kifejtette, hogy a rendezés számára nem tervezői feladat, nem valami mozdulatlan vízió színpadra imádkozása, hanem folyamatos, ajánlatokban, kérdésekben, vitákban megmutatkozó kölcsönhatás. “Ha az ő és az én gondolatom összeadódik, abból több és nagyobb születik. Én ezt a helyzetet kifejezetten szeretem. Inkább az hoz zavarba, ha nincs kérdés, és úgy állnak a közreműködők hozzá, hogy végre kell hajtani, amit mondanak nekik. Tartottam eleinte attól, hogy most ez lesz, de senki nem ilyen a társaságból. Alkotó partnernek tekintem őket, és úgy is viselkednek” – mondta a fiatal rendező.

A STEREO AKT vezetője szerint nem abban áll Semmelweis karakterének igazi nagysága, hogy rájött, mi okozza a gyermekágyi lázat, hanem mert konfliktust vállalni. “Ezzel elmarta maga mellől a családját, a kollégáit, és végül gyilkosság áldozata lett. Vállalta a különvéleményét, és makacsul kötötte az ebet a karóhoz. Szerintem az ma is úgy van, hogy sokszor karnyújtásnyira a megoldás, de ha érdekellentétek övezik, jobb elfordulni, nem tudomást venni róla. (…) Az egészségügy mindig tabukérdés, mert nagyon sok benne a politika, a pénz, és közben az életünkről is szól. A szülés politikája és személyessége külön is forró téma. Gondolhatunk például Geréb Ágnesre. Ő is újat hirdetett, kiáll a maga igazáért, mániákusan és konokul, nagyon sok ellenséget szerezve. Egyszer már igazolta a történelem: miközben a hetvenes évek előtt tiltották az apás szülést, ez ma már alapvető jog. Amivel azt akarom mondani: állandóan fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért tartjuk gyanúsnak és veszélyesnek az új tanokat és az új gondolatokat” – mondta Boross Martin.

A teljes interjú itt olvasható.