Gálvölgyi János: “Nem is tudom, hogy milyen egy 70 éves ember”

2018 május 30. szerda, 9:08

Önálló esttel ünnepelte hetvenedik születésnapját. Gálvölgyi Jánost a Népszava kérdezte.

 

A Népszava cikkéből:

“Én egy hülye vagyok. Egyébként szó volt arról, hogy készülnek a kollégák valamiféle meglepetéssel, de aztán úgy döntöttem letudom magammal magamat. Premier banketteken is három-négy percet szoktam maradni. Nem bírom a ‘kötelező’ gratulációkat, a nyaljuk faljuk egymást szituációkat, azt, hogy idegen emberek rúzsa folyik le az arcomon. Ez nem az én világom” – mondta Gálvölgyi János azzal kapcsolatban, hogy új önálló estjének premierjét pont a hetvenedik születésnapjára, május 26-ra időzítették a Játékszínben.

Gálvölgyi János

Gálvölgyi János

A színész elmondta, eddig több önálló estje is volt, például a Thália Színházban a Kölyökkor álmai, Tarján Tamással állították össze 1945 utáni írók, költők műveiből. Később a Mikroszkóp Színpadon két önálló estje is ment műsoron, mindkettő több mint száz előadást ért meg. “A mostanit Bank Tamás, a Játékszín igazgatója forszírozta. Amikor gondolkodtam, hogy mi is legyen benne, arra jutottam, hogy túl azon a borzasztó számon, amit szombaton ünnepeltünk, annyi minden történt velem, hogy talán érdemes róla beszélni” – tette hozzá a születésnapos művész.

Arról, hogy miért borzasztó szám a hetven, Gálvölgyi János így nyilatkozott: “Egyszerűen döbbenten állok a dolog előtt, Nem is tudom, hogy milyen egy hetven éves ember. De túl az önsajnálaton, ötven éve vagyok a pályán, azt gondoltam, talán erről a hosszú időszakról lehet néhány jó mondatom. Szintén a hétvégén ünnepeltem, hogy huszonöt éve szerepeltem először a Madách Színházban. A Kabaré című musicalbe Garas Dezső helyett léptem be.”

Új önálló estjében beszél a számára fontos emberekről, mások mellett Kazimir Károlyról. “Kazimir az osztályfőnököm volt a főiskolán, aztán amikor a Tháliába szerződtem hozzá, amit ő vezetett és négy évig alig játszottam valamit, azt mondta: apuskám maga egy korán érett ember és egy későn érő színész. Maga negyven éves kora körül lesz jó színész, de akkor én még huszonvalahány éves voltam. Aztán szerencsém lett és volt egy beugrásom, ezt pedig úgy kommentálta: maga eddig tizedes volt, holnaptól tábornok lesz. (…) Haláláig napi kapcsolatban voltunk. Minden este beszéltünk, amit mindketten igényeltünk. Sőt minden hónapban egyszer Körmendi Jánossal kiegészülve hárman együtt ebédeltünk. Ekkor nagyrészt őket hallgattam és nagyon élveztem a történeteiket. Nekem ma is nagyon hiányzik a Kazimir, akit szakmai és magánéleti problémával is felhívhattam akár éjjel fél tizenkettőkor is” – emlékezett Gálvölgyi János.

A teljes interjú itt olvasható.

A művészt köszöntő múltidéző összeállításunkat ide kattintva találja.