Verebes István: “A könyvemet elsősorban vitaindítónak szántam”

2018 június 10. vasárnap, 9:03

Az ünnepi könyvhétre jelent meg Verebes István Tólig című kötete.

A Tólig memoár, ugyanakkor kegyetlenül őszinte látlelet a hazai színházi állapotokról. A szerzőt a 168 Óra kérdezte.

A 168 óra cikkéből:

“Én a könyvemet elsősorban vitaindítónak szántam. Nem önmagamról akartam írni, inkább a színházi szakma állapotáról. Azt szeretném, hogy beszéljünk végre arról, hogyan jutottunk el abba a morális és erkölcsi mélységbe, ahol most vagyunk. Miért hagytuk, hogy az elmúlt 20-30 évben komoly tehetségek maradtak esélytelenül? Hány embert aláznak meg nap mint nap a szakmánkban? Nem a botránytól tartok, hanem az elhallgatástól. A reflexiók hiányától. Amúgy a könyvben csak olyanok szerepelnek, akiknek a véleményemet a szemükbe is elmondtam már. Nyugodtan megcáfolhatnak, a vitáknak örülnék legjobban. (…) Persze, önmagammal is elszámolok a könyvben. De én legalább mindig jártattam a pofámat, évtizedek óta ugyanazokról a problémákról írok. Csak sosem kaptam választ” – szögezte le Verebes István.

Verebes István / Fotó: Zih Zsolt, MTVA

Verebes István / Fotó: Zih Zsolt, MTVA

Könyvének első változatában még nem nevesítette a “színházi ütközések” szereplőit, csak azután változtatott.  “Egyrészt úgyis kitalálnák, kikről van szó, másrészt nyílt sisakkal játszom. A színházi szakma azért is tart ott, ahol, mert még a saját múltjával sem tud szembenézni. Mondok egy példát: Major Tamásról még mindig nem lehet óvatoskodás nélkül nyilatkozni. Őt ma a jobboldali kollégáim ünneplik, pedig Major a Rákosi-rendszer egyik korifeusa volt. Sokakat tett tönkre, hajszolt öngyilkosságba. Színésznövendék- koromban osztálytársammal, Kern Andrással a Vígszínházban gyakorlatoztunk. A társulat tagja volt Básti Lajos is. Egyszer elmondta nekünk: őt korábban nem kirúgta Major a Nemzetiből, hanem elmenekült előle. Básti hozzátette: ‘Mi még élünk, de a sírunk már rég ott van Lehotay Árpád, Timár József, Gellért Endre mellett, akiket Major kergetett a halálba.’ Ugyanakkor az is tény, hogy Major Tamás hatalmas tehetség és egyéniség volt. Csak éppen diabolikus figura” – mesélte Verebes István.

A rendező úgy látja, hogy eltűntek a pályáról a nagy egyéniségek. “Ma nincs, aki felépítsen színészi pályákat. A színházban már nem a színész fontos, hanem a rendező, aki saját életművét szeretné megvalósítani. Ebben a színész legfeljebb eszköz. Én ezt rendezői csordaszínháznak hívom. A színésznek az a dolga, hogy mindenben alávesse magát a rendezőnek, ne legyen önállóan gondolkodó személyiség, aki a sorsát irányítja. Esetleg még arról is dönteni akarna, hogy mit játszik el és mit nem. Ez a szemlélet vált trendivé nálunk. Az utóbbi évtizedekben pedig csak fokozódott a színészek kiszolgáltatottsága. A rendszerváltáskor még nyolcszázan voltak a pályán. Most úgy háromezren, miközben sokkal kevesebb a munkalehetőség. Azt éreztetik a társulatok tagjaival: ha ugrálnak, ott van helyettük húsz másik ember. Pedig az igazi színész pótolhatatlan. Szükségük lenne arra, hogy sokfelé kipróbálhassák magukat. De nagyon durva dolognak kell történnie ahhoz, hogy valaki ott merjen hagyni egy színházat. Nemcsak a szakmai, hanem az emberi minőségük is romlik így a színészeknek” – mutatott rá a kötet szerzője.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok