Balogh Tamás színművész: “Nagy ajándék a sorstól, hogy nem csak egy életet élhetek”

2018 június 12. kedd, 10:00

A zalaegerszegi Hevesei Sándor Színház társulatának tagja színházról, szerepekről, vidéki létről és a nagy sikerű Caligula helytartója című előadásról a Zalai Hírlapnak mesélt. Lapszemle.

Balogh Tamás / Hevesi Sándor Színház: Caligula helytartója

A Zalai Hírlap interjújából:

Arra a kérdésre, hogy egy szerepkiírás után mit csinál az első olvasópróbáig, Balogh Tamás így felelt: “Ha olyat kapok, amiről tudom, hogy nem igazán az én világom, akkor bosszankodom, püffögök, egészen az olvasópróbáig, de utána kész, ez be van fejezve! Átveszi az agyam másik fele a vezérbotot, és kizárólag arra törekszem, hogy a lehető legjobban megoldjam, amit kell. Volt már olyan is, hogy utáltam magát az előadást, de ennek hangot csak az utolsó – tegyük hozzá sikeres – előadás után adtam” – mondta a színész.

A színészi létről Balogh Tamás így nyilatkozott: “Azt szoktam mondani, hogy nagy kegy a sorstól, hogy nem csak egy életet élhetek egy emberöltő alatt, hanem sokat-sokfélét. Paptól a tábornokig, a paraszt tól a koldusig, esztergályostól az asztalosig. Kicsi gyerek koromtól – mikortól elhatároztam, hogy színész leszek – azért fogtam bele mindenbe, a természettudományoktól kezdve táncba, zenébe, mert mindenből tanultam valamit. Hogy ha majd színész leszek, és hogy ha orvost kell játszanom, vagy egy természettudóst, vagy egy bármilyen más iparos embert, akkor tudjam, hogy az micsoda” – mesélte.

Balogh Tamás / Fotó: Pezzetta Umberto, Hevesi Sándor Színház

Zalaegerszegen megvolt az utolsó előadása Székely János darabjának, a Caligula helytartójának. melynek kapcsán Balogh Tamás elmondta: “Ha ilyen nagyszerű előadáson vehet részt, és ilyen szerencsés kimenetelű, hogy minden csillag együtt áll ahhoz, hogy meg tudja valósítani, amit elgondolt, és úgy érzi, hogy sikerült azt a figurát, azt a szerepet megcsinálnia, ami adott volt számára, akkor rettenetesen nagy fájdalom. Ez a vidéki színész sors. Ebben ez a csapda, azt szoktuk mondani szlengben, hogy lemegy a lefolyón. Eljátsszuk 24-szer, 25-ször, van, amit 32-szer, és aztán mintha nem is lett volna. Ellentétben a fővárosi színházak színészeivel, akik ugye több éven keresztül játsszák ugyanazt. Ha a fővárosi színész életében négyszer-ötször nagyon jó, élete végéig abból él. Itt meg el van felejtve” – szögezte le a színész.

A teljes interjú a Zalai Hírlapban található.

 
 

Kapcsolódó anyagok