“Nagy levegőt kell venni és menni, tenni, mondani!” – Gryllus Dorka válaszolt

2018 június 19. kedd, 10:00

Gryllus Dorkával Szily Nóra beszélgetett.

A Jaj, Istenem! című színdarab bemutatójára készül a Gólem Színházban, Borgula András rendezésében, közben castingokra jár, ingázik Budapest és Berlin között, júliustól pedig újra forgat.

Gryllus Dorka (fotó: Janine Guldener/vs.hu)

A Nők Lapja Évszakok interjújából:

Gryllus Dorka elárulta: “Önmagammal szigorú, sőt inkább kemény vagyok, főleg, amikor valamit meg kell csinálni. Talán eggyel fegyelmezettebb is vagyok, mint amennyire kényelmes (…) Vannak emberek, akik mindig nyugodtak, kedvesek, mert sose hozzák magukat olyan helyzetbe, hogy a határaikat kelljen feszegetni. Közben a művészet azért mégiscsak erről szól! Sőt, szerintem arra vagyunk kondicionálva, azt tekintjük normálisnak, ha túlterheljük magunkat (…) …a “folyamatos csinálásban” szocializálódtam. De igénylem időnként, hogy otthon legyek a családommal, és csak úgy semmit tegyek vagy egyedül legyek. Szükségem van olyan napokra, amikor gondolkozhatok azon, hogy mit szeretnék, vagy egyszerűen csak töltődöm, különben nem tudnék minőséget produkálni. Elkezdek frusztrálódni, és rossz döntéseket hozok (…) Nekem nem elemem a tizenkét óra munka. Nem akarok a színházban aludni. Szeretném a születésnapomat a barátaimmal ünnepelni, és jelen lenni a gyerekem óvodai rendezvényein (…) Nem vetem meg azt, aki másként él, ha neki jó, akkor csinálja. Én képtelen lennék erre” – mesélte.

Borgula András, Gryllus Dorka / Gólem Színház: Jaj, istenem olvasópróba / Fotó: Hajmási Péter

Arra a kérdésre, hogy amikor igent vagy nemet mond egy felkérésre, azt ösztönösen teszi-e, Gryllus Dorka így felelt: “Nagyon érzékeny ez a lakmuszpapír bennem, ami rögtön jelzi, hogy elfussak-e, vagy vállaljam a szerepet! Pontosan érzem, hogy mi az, amit szeretnék csinálni, ami örömmel tölt el. Elkezdek valakivel beszélgetni, és érzem a harmadik mondat után, hogy elalszom, vagy épp fölébredek, és elkezd pezsegni a vérem. Van-e kémia, vagy nincs (…) Persze valamiből ki kell fizetni a gázszámlát is. De alapvetően a tehetség izgat. Megérzem, ha valakiben van kakaó, és az beindít. Viszont ha tehetségtelen kezekbe kerülök, akkor én is tehetségtelenné válok. Kikapcsolok, nem jut eszembe semmi, nem történik bennem semmi, és akkor a nézőkkel sem fog” – nyilatkozta.

Gryllus Dorka, Szabó P. Szilveszter / Átrium Film-Színház: Frida

A színésznő hangsúlyozta: “Mi úgy nőttünk fel, hogy “te ne mondd meg, hogy mit akarsz játszani, ne akarj saját projekteket, ne akarjál”. Legyél szép csöndben a társulat tagja, és majd kiírja az igazgató, hogy milyen szerepeket játszhatsz el, és akkor légy nagyon hálás. Ebben a rendszerben cseperedtünk. És ezt a belső musztert a mai napig nem tudom felrúgni magamban. Mindig megszólal egy belső hang, hogy “ne, ne, inkább ne szólj!”. És ezt a hangot mindig el kell hallgattatni, aztán nagy levegőt kell venni – és menni, tenni, mondani! Németországban egy forgatáson egy fiatal kolléganőm kiállt, elmondta a véleményét és a saját érdekeit képviselte. Én már kezdtem behúzni a nyakam, de ott ez természetes, és senki sem próbálta félmosollyal lekezelni a “kislányt”, vagy leszólni, hanem mindenki komolyan vette, amit mondott, ahogy ő is magát. Ő már annyira más kultúrában nőtt fel – mondta.

A teljes interjút a Nők Lapja Évszakokban olvashatja.

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok