“Örülök, hogy belevágtunk a londoni életbe” – Magyar Éva angliai magyar színész válaszolt

2018 június 20. szerda, 10:00

Magyarországon járt színművészetire, az iskolában nem is tanult angolul, pár éve mégis főszerepet játszott a londoni Nemzeti Színházban. Magyar Évát az Index kérdezte.

 

Az Index cikkéből:

Magyar Éva itthon leginkább a Sámánszínház nevű társulatával volt ismert. “Amikor először elmondtam valakinek a Színházi Intézetben, hogy szeretnék egy olyan társulatot alapítani, ami se ez, se az: se nem színház, se nem tánc, se nem akrobatika, se nem mozgásszínház, az illető csak nézett rám, és azt kérdezte: Ugye te mostanában szültél? És ez olyan szülés utáni becsavarodás? De nem az volt. A Sámánszínházat itthon mindig ki lehetett rakni a pénzosztásokból, mondván, ez nem abba a kategóriába tartozik, de külföldön pont ez volt az előnye: azért adtak díjakat Lengyelországtól Amerikáig, mert azt mondták, ilyen ötvözetet még nem láttak. Minél több sikerem volt külföldön, itthon annál kevesebb volt a támogatás. Elismerés zéró, egy színházi kritikus nem volt, akit el tudtam volna hívni valamelyik előadásra, egy idő után szenvedés volt az egész” – mesélte a színésznő.

Magyar Éva

Magyar Éva

A színművészeti főiskolára harmadszorra vették fel. Azelőtt volt takarító a Vígszínházban, stúdiós a Nemzeti Színházban, és pár hónapig a Rock Színházban is játszott. A főiskolán prózai szakra jelentkezett, de átküldték a zenés osztályba mert jól táncolt, tornázott és balettozott. “De amit akkor a musical és az operett jelentett Magyarországon, az engem nem nagyon érdekelt, de jobb volt bent lenni a főiskolán, mint nem. Valahogy eltelt az a három év; nem mondom, hogy sokat tanultunk, de sokat buliztunk. Utána a nyíregyházi színházhoz kerültem, de még korábban, a főiskolán látott Pogány Judit és Bezerédi Zoltán: áthívtak Kaposvárra, Bezerédi első rendezésébe, a 3:1 a szerelem javára című operettbe” – emlékezett a színésznő, aki szerint Kaposvár volt akkoriban a “number one”. Két évig nagyon jól érezte magát, de a harmadik már nehézkes volt. “Mindig az volt a baj velem, hogy nagyon sokféle dolgot akartam csinálni, nem tudtam beilleszkedni, nem voltam jó a ‘melyik klikkbe tartozom, hol építek kapcsolatot, kivel vagyok jóban’-játszmában. Mindenkivel jóban voltam Kaposváron, de senkivel nem eléggé” – tette hozzá.

“A Sámánszínház úgy tíz éven keresztül nagyon sikeres volt, és többször előfordult, hogy látott egy-egy külföldi vendégelőadásban valaki, aki aztán meghívott egy-egy előadásba vendégnek. Az első ilyen szerep a Trisztán és Izolda Izoldája volt: ezt vidéken, egy kis társulattal csináltuk meg, de olyan sikeres lett, hogy a londoni Nemzeti Színház megvette. Így 2005-ben egy abszolút főszerepet játszhattam az itteni Nemzetiben. Ez után kezdtek el hívogatni, de a Sámánszínház még létezett, én is Magyarországon laktam, a lányom is ott élt még. De otthon már egyre kevesebb munkám volt, mert megint probléma volt, hogy nem tartoztam semmilyen fészekbe, semmilyen klikkbe” – hangsúlyozta Magyar Éva.

Amikor Londonba költözött, már dolgozott öt-hat ottani rendezővel, úgy érezte, szerette is mindenki, úgyhogy arra számított, majd ezen elindul valahogy. “De teljesen elszámoltam magam. Valószínűleg egyszerűbb lett volna minden, ha a Trisztán és Izolda idején fogom a cókmókomat, és kijövök. Az időzítés fontos: amíg a londoni Nemzeti színpadán állsz, mindenki akar téged, de aztán egy-két hónap alatt elfelejtenek. De a lányom akkor még csak kiskamasz volt, nem akartam kiszakítani a baráti köréből, így még évekig nem költöztem Angliába, csak évente egy-egy előadásban vettem részt. Valószínűleg sokkal jobban beindult volna a karrierem, ha rögtön jövök, de a lányom boldogsága sokkal fontosabb volt, mert az az én boldogságom is volt. (…) És közben azt sem tudtam, hogy ha a színész elér egy bizonyos kort, és nem férfi, akkor elfogynak a szerepek – ez nemzetközi probléma, nem angol. Ebbe soha nem gondoltam bele; 42 évesen játszottam szerelmes nőt a londoni Nemzetiben, nem volt benne a fejemben, hogy három-négy évvel később ez probléma lesz. De probléma volt. Úgyhogy mindenfélébe belecsaptam, rendeztem, koreografáltam, tanítottam, hogy ki tudjuk fizetni a lakás bérleti díját, Magyarországon is mindent el kellett adnom. De valahogy kihúztuk a lányommal, néha babon és pirítóson. Ő közben elvégezte az egyetemet, és nagyon jól van. Örülök, hogy belevágtunk. Színésznőként csak most, két-három éve kezdődött el az itteni életem” – számolt be Magyar Éva.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok